Sara Wolf: Szívet szívért

 

Sara Wolf: Szívet szívért, Maxim kiadó, 2022

Fülszöveg:

Zera ​egy boszorkány halhatatlan katonájaként kénytelen élni. Éjszirén egy szelencében tartja Zera szívét, így a lány hiába szeretne szabadulni a helyzetből, kérdés nélkül szolgálnia kell őt. Egészen addig, amíg Éjszirén meg nem kéri, hogy hozza el egy herceg szívét a sajátjáért cserébe. De van egy feltétel: ha lelepleződik a királyi udvarban, akkor Éjszirén inkább elpusztítja Zera szívét, mint hogy végignézze, ahogy a boszorkányokat gyűlölő nemesek megkínozzák. Lucien d’Malvane koronaherceg pont annyira utálja az udvart, amennyire az szereti őt – a tanárai félnek kijavítani a hibáit, és minden nő az ő kegyeit keresi. Senki nem mer szembeszállni vele – Lady Zera érkezéséig. Zera nem foglalkozik az udvari protokollal, fel van vágva a nyelve, féktelen, és a herceg vérét akarja. Nem kell sok idő hozzá, hogy a büszke herceg is az ő szívét vegye célba. A lány, akinek nincs vesztenivalója, és a fiú, akinek mindene megvan, veszélyes macska-egér harcba kezd. A győztes elnyeri a vesztes szívét. Szó szerint.

Ezt a könyvet az idei Könyvhéten szereztem be; a borító szabályosan üvöltött érte, hogy megvegyem. Talán a színvilága volt az első, ami megfogott, mert a fekete-ferér-piros hármasa mindig az legelső olyan olvasásélményemre emlékeztet – az Alkonyatra -, ami meghatározó volt a YA irodalommal való kapcsolatomra. Aztán a szív, a mindent bekebelező, vörösszemű hatalmas fehér holló, a kastély és a lány karddal mind olyan szimbólumok, amik azt üzenik, hogy ezek összessége csak egy remek történetet ígérhet. Ami így is történt.

Egy trilógia első kötetét vehetjük a kezünkbe, ami nagyon ütősre sikeredett mind világépítésben, a történet dinamikájában, a karakterek kidolgozásában.

"Cavanos királya, Sref király fénytelen, merev szemekkel bámul rám. Tekintete, mint a dög körül köröző hollóé – türelmes. Vár. Várja, hogy mikor jön el az óvatlan pillanat, amikor elárulom magam, mert akkor azonnal felfal."

In medias res azonnal bele is ugrottunk a borítóba, és a történet közepébe. Nagyon tetszett a kezdés, ami természetesen az első fejezet után visszakanyarodik korábbra, hogy meg is értsük, hol és mi történik főszereplőnkkel, Zerával. Itt kiemelném, hogy a főszereplőnk elképesztően szerethetőre sikerült, erős, bátor, humoros, távol áll a tipikus idegesítő YA karakterektől; egy olyan lány, aki ki fogja érdemelni a tiszteletedet. A történet több nehéz súlyt és felelősséget is rápakolt a vállára, de ő harcol, küzd, hol önmagával, a belső szörnyetegével, hol azokkal, akik kiérdemlik, legyen szó verbális, vagy testi küzdelemről. Nem fél visszaszólni sem királynak, sem bármilyen tisztséget betöltő, magas lovon ülő nemesembernek.

A történet egy olyan középkori fantasy világba kalauzol minket, ahol boszorkányok és tudósok, a mágia és ennek elutasítása vív harcot egymással, dőzsölés és éhezés, a gazdagság és mély szegénység, régi és új istenek imádása feszül egymásnak, és pengeélen táncol egy kirobbanni készülő háború. Nagyon szerettem ezt a történeti hátteret, mindig örömmel olvasok olyan könyvet, amikor új világok álmodói küzdenek a régi, berögzött hagyományokkal egy jobb világ eljövetele érdekében. És akkor nézzük meg, hogy ki az a másik főszereplő, aki ezért a szebb, boldogabb jövőért küzd az álszentség és képmutatás aranyozott mocsarában.

"A trónemelvény felső lépcsőjén áll előttünk. A lépcsőt leszámítva is magas: olyan magas, mint egy igazi harcos. Ezüst mellényes teste karcsú, bársonyköpönyeggel borított válla széles. Erős izmai feszülnek. Egy év? Nem, talán két évvel idősebb, mint az én kortalan testem. Tizenhat évesnek látszom. Egyértelmű, miért nevezik Fekete Sasnak: haja sötétebb a holló fekete tollazata színénél; homlokából hátrasimítva, mintha a szél fújta volna, hátul derékig érő varkocsba fonva. Arca olyan, mint az apjáé lehetett fiatal korában: büszke, markáns orr, határozott arcél, olyan magas arccsont, hogy a méltóságteljesség mellett önteltséget is sugároz. Szeme azonban az anyjáéhoz hasonlít: szúrós, sötét vas, egészen pontszerűre élesdő pupilla. Ízig-vérig büszkeség és komor sötétség."

Lucien koronaherceg is hamar belopta magát a szívembe. A kezdetektől érezni lehet elnyomott dühét a királyi udvar szokásai, életformája, etikettje iránt, melytől meg akarja szabadítani a népét. Zera megjelenése azonban kibillenti morcos palástja mögül, ami nagyon lassan, de repedezni kezd. Kettejük kapcsolata igazi slow burn enemies to lovers kapcsolat, nagyon szépen lassan alakul és fejlődik, habár nekem olykor sok volt Zera belső „hangja”, ami csak tovább lassította ezt kettejük között. Ennek ellenére aki szereti a lassan elmélyülő kapcsolatok apró lépéseinek jelentőségteljes történéseit olvasni, az szeretni fogja kettejüket.

-    "- Ó, az Új Istenre! Szörnyű titkom lelepleződött; valóban képes vagyok gondolkodni – kesergek. – Ezzel az udvari karrieremnek vége.

 - - Annak vége volt abban a pillanatban, amikor megzsaroltad Cavanos koronahercegét – súgja Lucien, és közelebb hajol. Tekintetében mintha vidámság csillanna."

A mellékszereplők közül Malachite, a herceg testőre szinte sziporkázott elmés és vicces beszólásaival, igazán színes foltja volt ennek az olykor borzalmakkal teli történetnek.

Az írónő remekül érezte a történet elborzasztó eseményeinek és a humornak a kiegyensúlyozását, mindkettőt a kellő időben meg tudtam élni és hiteles is maradt eközben a cselekmény. Számos értékes mellékszereplő szájából kapunk bölcs gondolatokat, amikért nagyon hálás voltam; ők és ezek voltak azok, amik sokat tettek azért, hogy a történet mondanivalója el tudjon mélyülni, kapjunk elgondolkodtató mondatokat, amelyek meg tudnak érinteni. Sokszor billenünk ki egyensúlyunkból, veszítjük el a középpontunkat, vagy tévelyedünk el a különböző hangok között, melyek a fejünkben szólnak. Ilyenkor áldás, amikor ott van valaki, aki azt mondja, amit a könyvben Reginall, a komornyik:

"- Tegye a szívére a kezét. Maga abban a csendben van. Maga abból a csendből van."

 

Voltak nagyon szép pillanatok, gondolatok, amikor megállt olvasás közben a levegő.

 

Nagyon találóak és szépek a fejezetek címei. Illusztrációként minden új fejezet oldalát egy szív alakú medál képe díszít, mely Zera számára a legfontosabb dolgot rejti.

A vége hatalmas csavarral zárul, ami azonnali folytatásért kiált.

Mindazoknak ajánlom a könyvet, akik szereik a kissé komorabb ifjúsági történeteket, melyből a humor sem marad ki, emellett a bátor, tiszteletreméltó karaktereket, a kalandokat, cselszövéseket.

Ez még csak a történet eleje. Egy lány, aki nem fél a haláltól. Derítsd ki, kinek a szívéért fog harcolni Zera! Melyik fontosabb számára, a sajátja, vagy Luciené?

*

"...Miután azt a választ adtad. és rám néztél... mintha egyenlőek lennénk... Láttam a szemedben. Nem féltél. Nem féltél tőlem. Senkitől. És abban a pillanatban tudtam, hogy még sok bajom lesz veled. Olyan vagy, mint egy tüske az ujjamban.

... De most már nem vagyok ebben olyan biztos. Tüske vagy, vagy virág?"

*

14 éven felülieknek ajánlom.

Képek forrása: Pinterest, saját kép

Leigh Bardugo: Hat varjú

Leigh Bardugo: Hat varjú

Könyvmolyképző kiadó, 2018

Az utóbbi időben többször is előfordult velem, hogy a nagyon felkapott könyvek vagy csalódást okoztak, vagy ha nem is azt, de keserű ízt hagytak a számban. A grisa univerzum újabb tagja csalódást azért nem okozott, de utólag megértem magam, miért nem rohantam rögtön a boltba érte, miután Bardugo másik sorozatának mindenféle szempontból a rajongója vagyok.

Nem akarok sokat beszélni a másik sorozatról, de nekem a "Grishaverse" teljes mértékben a Második hadsereghez kapcsolódó, grisa központú és az ő erejük körül forgó történeteket jelöli, amit úgy látszik, az írónő nem így gondolt. Természetesen az előbb említett dolgok ebben a könyvben is mind megjelentek, de szinte háttérbe szorultak és ennek a világnak egy teljesen új szeletét mutatta be az írónő, ami ellen az első 50 oldalig foggal, körömmel tiltakoztam, és még most sem sikerült teljesen elfogadnom, hogy ez is annak a világnak a része, amit annyira megszerettem.

Gyakorlatilag egy bandaháborúba csöppenünk, a Ketterdami alvilág teljes közepébe, a nyomor és a túlélés mocskos utcáira. Nem tudom, mire számítottam, de a ravkai fényűző palota, a Második Hadsereg elitje és ezek a beképzelt, tehetséges, erős és gyönyörű grisák fényévekre kerültek tőlem - nem találtam egyáltalán a helyem a Hordóban, ezen a "Söpredék" helyen. Keservesen nehezen verekedtem át magam a könyv első negyedén, aztán ahogy megismerjük szép lassan a szereplőket, kezdett visszatérni a remény, hogy még talán grisát is fogok látni a könyvben. (A főszereplők között két grisa van: egyikük képzetlen, a másik pedig félbehagyta a képzését, így tényleg olyan érzésem volt, mintha az írónő direkt és szó szerint elfojtotta volna a grisa erőt ebben a könyvben és egy nagyon új oldaláról akart megmutatkozni.)

Mind a hatuk és az így kialakult három "páros" szimpatikus lett, a legkevésbé talán Jesper és Wylan karaktere volt kidolgozva. Kaz méltó vezetője volt a csapatnak, és bízom benne, hogy Inejjel mindketten túl tudják majd tenni magukat a múltbéli tragédiájukon. Az ő párosuk ilyen szempontból nagyon eltalált - az egymást gyógyító szerelmesek -, és ezt nagyon díjaztam a történet során. Ha már itt tartunk, a romantika címke ugyan nincs feltűntetve, de ha finoman is, átitatja az egész könyvet, ami nekem nagyon tetszett. Eleinte nagyon zavart, hogy a főszereplők ebben a könyvben nem grisák (mert azt talán kijelenthetjük, hogy Kaz áll a szereplők közül a piramis legtetején), így nem meglepő, hogy a kedvencem hatuk közül Nyina lett. Ő behozta azt a világot és életmódot, felfogást, lendületet, amit itt nagyon-nagyon hiányoltam, a grisák világát. Ő képviselte egyedül azt a miliőt, amivel hozzá tudom kötni ehhez az univerzumhoz ezt a könyvet. A kapcsolatuk Matthias-szal a vadász-préda kapcsolat, ami szintén egy nagy kedvencem és az írónő is szerethette őket, mert - habár ténylegesen alig kaptunk valamit - sok szép pillanatot írt meg a két szereplőnek és sok mindent ki tudtunk még olvasni a sorok között velük kapcsolatban.

Hogy a történet menetéről is szó essen, sajnos sokszor unatkoztam. Volt néhány nagyon izgalmas pillanat, ezt aláírom, de mindig nagyon nehéz fenntartani az érdeklődést egy olyan könyvben, ahol a történet háromnegyede egyetlen napot/éjszakát ölel fel. A csavarok sem ütöttek nagyot, mert aki látta az Ocean's eleven vagy a Szemfényvesztők című filmeket, annak nem lehetett annyira újdonság, hogy a következő lépés mindig valakinek (jelen esetben sokszor Kaznak) a már előre eltervezett döntése és így számítani lehetett rájuk. 

Ami még zavart - és ezzel befejezem a könyv szidását -, az a szereplők életkora volt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki 16 éves korára gyilkos, kényszerített örömlány+utána gyilkos vagy ekkora szélhámos és függő legyen, beszéljünk akármelyikükről. Legyenek 20-22 évesek, az még mindig lehet YA kategória, de ha eltekintünk attól, hogy jelen pillanatban mik is ők és min mentek keresztül, akkor is túl érettek ilyen gondolkodáshoz és egy ekkora akció véghezviteléhez 16-17 évesen. 

Ha nem ehhez a világhoz csatolták volna ezt a könyvet, akkor még jobban tetszett volna, de most úgy érzem, hogy számomra nem tartozik a grisa univerzumhoz. Én sajnálom a legjobban, hogy így érzek, de nem tehetek róla: nálam a másik sorozat a befutó.

Szeptemberi olvasások

Eltelt az első őszi hónap, ami nagyon szép, napsütéses, igazi őszi napokat hagyott maga után. Két itthon töltött év után megkezdődött számomra újra a munka, kisfiam számára a bölcsi, ami szerencsére zökkenésmentesen zajlott le (pedig nagyon féltem tőle), és nagyon boldog vagyok, hogy mindketten így vettük az akadályokat, emellett pedig sikerült 6 könyvet is elolvasnom a hónapban.

Mivel újra járok könyvtárba, az elolvasott könyvek nagy része is onnan van, és meglepődve számoltam össze, hogy a hatból öt könyvtári volt, egyet pedig Szantii-tól kaptam, így a saját olvasatlanjaimmal sajnos semmit nem haladtam. Nem mintha nem lenne itthon elég elolvasásra váró könyv - aminek száma folyamatosan nő -, de a könyvtárba járásnak van egy olyan hangulata, amire most ősszel annyira vágytam és jól esik, hogy azok most előnyt élveztek ebben a hónapban.

Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5)

Nézzük időrendben, hogy miket sikerült elolvasni szeptemberben. Az első könyvet még augusztus végén kezdtem el, ez a Tündérkrónikák ötödik része Karen Marie Moningtól, az Új nap virrad című könyv. A sorozat a kezdeti szemöldökhúzogatások után szinte az egyik kedvencemmé nőtte ki magát és nagyon-nagyon szerettem volna már olvasni ezt a félig-meddig befejező kötetet, mellyel Szantii lepett meg és iszonyúan örültem neki. :) Eredetileg valamikor ősszel terveztem volna elolvasni, tehát későbbre terveztem, de annyira kíváncsi voltam, hogy nem bírtam várni, nekiálltam. Ez volt a leghosszabb és legtartalmasabb az eddigi részek között, méltó lezárása a sorozatnak a majd 600 oldalával. Fel lehetne róni hibának a zsúfoltságot, töménységet ennél a résznél, de mint rajongója ennek a világnak, igazából örültem minden szónak, hiszen tudom, hogy egyelőre nincs tovább és a kiadó is a következő könyvnél megállt a kiadásban és nem tudni, érkezik-e folytatás. A szereplők teljesen a szívemhez nőttek. Mac egy zseniálisan megformált női főszereplő volt: a kezdeti rózsaszín csinibaba burkából kilépve nagyon sokat fejlődött, mégis megtartotta ezt a "szőkeségét" és abszolút szerethető volt, igazi, őszinte és mivel nagyrészt az ő szemén keresztül ismertük meg a történetet azt is láthattuk, hogy nem akart soha több vagy jobb lenni, mint amilyen volt és hatalmas pirospont az írónőnek, hogy ő sem akarta más színben feltűntetni előttünk, hanem azt akarta, hogy úgy szeressük meg, ahogy van. Sikerült is. Barrons a rosszfiúk tengerében is úgy kiemelkedik, mint egy kardszárnyú delfin a sügérek között. Vele is hasonlóképpen nagyot alkotott az írónő, nem tudtam nem imádni. Nagyon élvezhető, fantasztikus sorozat ez, ha túl tudunk lépni néhány dolgon, amit nekem is meg kellett tennem, de igazán jóleső és izgalmas élményt nyújtott az első könyvtől egészen mostanáig. Az eddigi legjobb tündéres könyv, amit olvastam. Csak ajánlani tudom!

Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok

Ezután könyvtári könyvek következtek, melyek közül Olina története volt az első, egy gyógynövényekről szóló mesekönyv. Talán mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy páratlan kezdeményezés és nagyon bízok benne, hogy folytatódik, mert ha valahogy meg szeretnénk ismertetni és szerettetni a gyógynövényeket a gyerekekkel, akkor ez a módja! Egy kedves, tanulságos, gyönyörűen kivitelezett mesekönyv, amiben megismerkedünk az orbáncfűvel, a levendulával és a kamillával, minddel egy-egy őrző és védő tündérén keresztül. Bármilyen növényről bármennyi ilyen könyvet szívesen olvasnék, és szerintem a gyerekek is. Nagyszerű út a gyógynövényektől a gyerekekig, remek tálalása a környezet és növényvédelemnek, a természetben található növények felhasználásának. 

Vadadi Adrienn: A palacsinta tábor

Ez a mesekönyv szintén fantasztikus volt. Teljesen visszahozta a gyerekkori emlékeimet, az akkori játékainkat, amik nem voltak mások, mint néhány bot, kavicsok és egy hatalmas udvar játszótársakkal. Nagyon jól bemutatja az eleinte szkeptikus gyerekeket, akik rengeteg élményt szereztek Fisher Price zenélő kütyük nélkül is. Az irányító óvónéni szerepe háttérben van, de pont annyira van mindig jelen, hogy néhány instrukciót adjon és utána visszavonul, hagyja a gyerekeket kibontakozni. Ha valakihez gyerekek mennek nyaralni, vagy táborba készül a gyermeke, netán ő szervezne egy tábort, nagyon ajánlom elolvasásra, mert remek ötleteket lehet meríteni belőle, a gyerekeknek pedig egy nagyon jó rákészülés lehet az első tábor előtt, vagy a nyári szünetben.

Christell Dabos: A tél jegyesei

Legnagyobb sajnálatomra ez a könyv a hónap csalódása volt, ha nem még nagyobb. Rengeteg jót hallottam róla, már régóta várólistás volt nálam és az eddigi csupa pozitív olvasásaim után - és gondoltam a felnőtt, majd gyerekkönyvek után beiktatok egy ígéretes ifjúsági könyvet - méltó soron következőnek gondoltam. Az egyetlen pozitívum maga a világ lenne, amit az író megalkotott, de ott is rengeteg a hézag, nagyon lassan haladunk, rengeteg a felesleges információ, ami nem ad hozzá a történethez, és a karakterek... A főszereplők többször ütötték ki nálam a biztosítékot a rájuk erőltetett személyiségjegyek miatt, a jegyeskapcsolatuk mibenléte pedig hát nem is tudom, találok-e jobb szót a semmilyennél, aminél bármi jobb lett volna. A szerelmi szál pedig ugye vagy van egy könyvben, vagy nincs. Ha nincs, akkor is lehet fantasztikus élmény, mint például - és maradjunk az ifjúsági kategóriánál - Majoros Nóra Pityke és prém című könyve, amit imádtam, vagy a Nevermoor, ami egy pont megfelelő terjedelemben megírt remekül felépített világ, zseniális karakterekkel. Ha van szerelmi szál, akkor az épülhet különböző tempókban, lassan, instant módon, kitérőkkel, millió féle módon, de ami ebben a könyvben történik, annál még ha kimaradt volna, az is jobb lett volna. Bármit jobban el tudok fogadni a 600 oldalon keresztül történő semminél - még ha sorozat is -, de ez a könyv sajnos hamar elfogyasztotta a türelmemet és nem biztos, hogy adok esélyt a második részének. Sajnálom.

Bosnyák Viktória: Elképesztő! 

A következő olvasmányommal visszaeveztem magyar vizekre, és Bosnyák Viktória neve újfent garancia lett, hogy igenis remek könyvek kerülnek ki a tollából.  A Tündérboszorkány című könyvének néhány szereplőjével találkozhatunk ebben a történetben, akik már idősebbek, nyolcadikosok és egy remek kalandba csöppennek a Gellért Szállóban és a Nemzeti Galériában. Sok-sok eredeti ötlet lepett meg a könyvben, amivel máshol még egyáltalán nem találkoztam. A képregény formában megjelenő illusztrációk pedig csak fokozták ezt a újszerű élményt, amit a történet egyébként is ad. Remélem lesz folytatása!

Thomas Brezina: A varázsló tornya

Az utolsó olvasásommal egy olyan író megismerését szerettem volna bepótolni, aki kimaradt a fiatalkoromból és kicsit hangolódni is szerettem volna a Halloween-re , de csak amolyan Scooby-Doo-s minőségben, mert ez a mennyiségű "borzongás" már bőven elegendő az idegeim számára. Szintén a könyvtárban találtam rá Brezina a Térdnadrágosok sorozatára, melyből véletlenszerűen hoztam ki két részt, és még szerencse, hogy ahogy észrevettem, nem kapcsolódnak a részek, hanem valóban Scooby-Doo-s módon minden részben más-más rejtély felfedezésére indulnak. Négy főszereplőnk van, akik jelen esetben egy varázslónak erednek a nyomába és ha próbált is ijesztő lenni itt-ott, annyira azért nem lehetett komolyan venni. Nem volt a legésszerűbben felépítve a cselekmény, ami lehetett a fordításnak is köszönhető, de aki szereti a már említett Rejtély RT-s csapatot, azok biztosan élvezni fogják.

Ezek a hónapban beszerzett könyveim, melyek közül kettőt kaptam, a többit pedig vagy használtan, vagy újonnan vásároltam. Nagyon várom ezeknek is az olvasását, de hogy mikor kerülnek sorra... ^^'

Ennyi fért bele a szeptemberembe, amivel nagyon elégedett vagyok és már alig várom, hogy októberben a kezembe foghassam Az északi erdő legendája folytatását, A lány a toronyban című könyvet, ami a legvágyottabb őszi megjelenésem. Az októberi összesítésben már biztosan benne lesz. :) Ti melyik könyvet várjátok a legjobban azok közül, amik most fognak megjelenni?

Júliusi olvasások

Ebben a hónapban sikerült több műfajban és korosztálynak megfelelően is olvasnom, amit nagyon szeretek. ^^ A felnőtt irodalomban általában ragaszkodom a romantika címkéhez, a gyermek és ifjúsági irodalomban pedig a szép illusztrációk és a nyomozós történetek a gyengéim, amikből szintén akadt ebben a hónapban is. 

Hatalmas jó hír, hogy majd egy év után végre kinyitott a városi könyvtárunk, ami ez idő alatt megújult és már nagyon hiányzott.

Nézzük is akkor, hogy miket sikerült elolvasnom a hónapban!

10 könyvet fejeztem be, ezek közül volt, amit már régebben elkezdtem, de ehhez a hónaphoz fogom őket is sorolni.

4 könyv könyvtári ezek közül, ebből kettő mesekönyv és kettő ifjúsági (8-12).

A Popáncok elég nagy csalódás volt, az ígéretes borító szinte semmit nem nyújtott. Kicsit olyan volt, mintha egy tízszer ilyen hosszú történet előszava vagy első fejezete lenne.

Habár az eredeti mesét kívülről fújom, és nekem az az igazi, Boldizsár Ildikó elmondásában is nagyon szép volt. Az illusztrációk valami gyönyörűségesek. Ami nagyon-nagyon hiányzott, az a "Kukurikú, mi történt? Aranyos/szutykos lányunk hazatért?" mondatok voltak. Ezek teljesen kimaradtak, pedig ez az egyik jellegzetessége a mesének, és csak az illusztrációban jelent meg a kakas.

A szerzőpáros eddig megjelent két detektívregénye az első betűtől az utolsóig tiszta izgalom és nagyon tetszett mindkettő! Az első rész ugyan jobb volt, a másodikban az emberrablás és a hisztérikus főgonosz olykor sok volt kicsit, de az első kötet biztosan a kisfiam polcán fog csücsülni, ha majd megtanul már olvasni.

A saját könyveim közül ebben a hónapban értem a végére az Ulysses Moore 12 részes sorozatának, ami hatalmas élmény volt, amíg a szereplőkkel kalandoztam a könyvek olvasása közben. A semmihez sem hasonlítható írói trükkök, csavarok és a (nem tudom máshogyan megfogalmazni) olaszosan finom írásmód - ami hozzájárult ahhoz, hogy kis kincsesládikaként tekintsek minden egyes kötetre - úgy belopta magát a szívembe, hogy mindig ott fog maradni. Ifjú álmodozó kalandoroknak kötelező olvasmány!

A néhol agyzsibbasztó de máskor meg imádnivaló Tündérkrónikák negyedik részénél tartok. Hatalmas utat járt be nálam a sorozat az "Úristen, ez meg mi??"-től az "Atyaég, mekkora jó már ez a sorozat!!"-ig, és ezt minden egyes kötetnél eljátssza. Imádom. 

Ez a történelmi romantikus könyv annyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nem volt rossz, de elég sok volt a politika, a szereplők múltjában való vájkálás, ami elvitte másfelé a főszereplők jelenjéről és kapcsolatáról a fókuszt. Azok a mellékszereplők, akikről a következő részek szólnak majd, majdhogynem érdekesebbnek tűnnek, mint a főszereplők, így még nem tudom, hogy adjak-e esélyt a folytatásnak.

A hónap meglepetése volt ez a történet! Közben a nyár legjobb könyvének is választottam, egyszerűen fantasztikus volt. Az írónő ezzel a könyvével debütált nálam és teljes sikert aratott minden szempontból, amit a YA-nál figyelembe lehet venni. A megjelenésekor nem kapott nagy rivaldafényt, pedig megérdemelné! Nagyon szerethető, emlékezetes olvasmány volt!

Régi tartozásom, hogy befejezzem ezt a könyvet. Sokat ültem rajta, pedig ennél sokkal jobb, kedvesebb és bájosabb. Igen, ez a jó szó a könyvre: bájos. Hogy tulajdonképpen milyen korosztálynak íródott, azt nehéz megmondani, mert az alaptörténet egyszerű, itt-ott szép színesen illusztrált, de a teákról szóló régi mondák, mesék annyira nem tipikus gyerektörténetek. Türelmesebb kicsiknek, gyereklelkületű felnőtteknek és mindenkinek ajánlom, akik szeretik a teát és szeretnek azon elmélázni, hogy mit is isznak; így az adott tea története és varázsa az ízzel és az aromával együtt a testünket és a lelkünket is felmelegíti.

Azt hiszem ott rontottam el, hogy annyira vártam már ezt a könyvet és az olvasását, hogy az égig emeltem az elvárásaimat, amit az első rész a vártnál jóval magasabban megugrott. Gondolnom kellett volna, vagy legalábbis felkészülni a lehetséges második részek betegségeire, de mivel rózsaszín ködben voltam többek közt a borító miatt is (ami fölött az olvasása után már nem tudok napirendre térni, hogy tehették ezt vele), így nem egészen azt kaptam, amit vártam. Még érlelem magamban a véleményt a történetről. Az első rész csúcsszuper, azt bátran ajánlom a romantikus sci-fi kedvelőinek.

Ennyi fért bele a júliusomba, és nagyon boldog vagyok, hogy ennyit időt tudtam az olvasásnak szentelni.

A hónap legjobb könyve abszolút győzelemmel Jenn Bennett: Ragyogó szemek című könyve. Remélem mások is rátalálnak és hasonló élményeket szereznek a elolvasásával.

Könyvekben gazdag és további szép augusztust kívánok Nektek! :)

Jenn Bennett: Ragyogó szemek

Jenn Bennett: Ragyogó szemek

L&L kiadó, 2018

Fülszöveg:

A tavalyi bankett óta a legjobb barátokból lett ellenségek, Zorie és Lennon mesterfokon űzik egymás elkerülését, családjaik pedig napjaink Kaliforniájának Montague-ivá és Capuletjeivé váltak.

Egy túra alkalmával azonban a fiatalok váratlanul az erdőben rekednek. Egyedül. Kettesben.
Mi jöhet még?
Egymás kizárólagos társaságaként nincs más választásuk, mint hogy szellemes piszkálódások és sértegetések kíséretében megvitassák ügyes-bajos dolgaikat, miközben megpróbálnak biztonságba kerülni. Az egymással és a természet erőivel folytatott küzdelem során azonban egyre valószínűtlenebbé válik, hogy épségben jutnak ki a rengetegből.

Ahogy Zorie és Lennon egyre mélyebbre keveredik Kalifornia zord vadonjában, úgy kerülnek felszínre titkaik és rejtett érzéseik. De vajon megmarad-e helyrehozott barátságuk odakint, a való világban? Vagy minden csak a friss erdei levegő és a ragyogó csillagok pillanatnyi varázsának volt köszönhető?

Ha kiadhatnék olyan díjat, hogy a legkedvesebb, legnyáriasabb YA olvasmányom, akkor biztos, hogy idén ennek a könyvnek adnám - még ugyan nem ért véget a nyár, de ezt a díjat megelőlegezem a történetnek. Véletlenül bukkantam rá a könyvre, pedig tavalyi kiadás és mégsem jött velem szemben soha. Pedig micsoda kis gyöngyszem a YA tengerben!

A fülszövegből is kiderül, hogy a történet fókuszában két 17 éves fiatal kapcsolata áll, ennek a kornak minden bonyodalmával és problémájával, amit ritkán érzek ennyire valóságosnak. Sok hasonló történetet olvastam már, és a legtöbb esetben a megszokott klisék halmaza dől a lapokról, itt viszont az írónő annyira életszerűen, valóságosan ábrázolja az  - olykor szokványos, de mégsem - élethelyzeteket, hogy a kevésbé boldog vagy kellemetlen részeket is összességében öröm volt olvasni. Nagyon jól belelát az írónő ennek a korosztálynak a lelkébe, és abszolút hihető, érthető problémákon vezeti végig a szereplőket.

Lennon és Zorie családja is különleges más-más dolgok miatt. Kettejük kapcsolata mellett fontos szerepet kap a családi háttér és az ott zajló történések, melyekbe belehelyezve a két fiatalt, igazán mai és élő problémákkal, helyzetekkel kell megküzdeniük. Mindketten sérültek már, nem is egy megszokott családi környezetet tudhatnak maguk körül, és sosem gondolták volna, hogy a helyzet tovább bonyolódása jelenti majd a megoldást  a gondjaikra.

Zorie:

Zorie a kezdetektől szerethető karakter, édesanyját nyolc évesen vesztette el, azóta megrögzötten ragaszkodik a biztonságot nyújtó, kiszámítható és előre megtervezett napjaihoz; így menekülve el a kiszámíthatatlanság bizonytalanága elől. A csillagászat és az asztronómia a mindene, az ezzel kapcsolatos dolgok töltik ki szabadidejét. Sok éve tartó barátsága Lennonnal azonban egyik napról a másikra megszakad, különös levél érkezik nevelőanyjának, mely nehéz titkokat őriz és egy nap egy olyan túrán találja magát, amely minden biztonságérzetét felőrli.

Lennon:

Lennon imádnivaló volt. Egy tiszta feketébe öltözött punk-gót fiú, aki nem mindennapi, és kissé bizarr családban él. Iskola mellett dolgozik, és az animék, horrorfilmek és a hüllők nagy rajongója. Zorie-val nagyon régóta barátok voltak, míg el nem kezdték a "Nagy Kísérletet". Hogy mi is ez a kísérlet? Nos, ezt természetesen nem fogom leírni, de annyit elmondhatok, hogy egy nap Lennon eltűnik Zorie életéből, melyet mindketten különböző módon próbálak feldolgozni, megérteni és túlélni is. Hogy ez sikerül-e nekik? Ez kiderül azon a túrán, melyen egymás tudta nélkül mindketten részt vesznek és rákényszerülnek, hogy igenis beszéljenek és fényt derítsenek azokra a fájó pontokra, amelyeket még mindig titkok lengenek körül.

"…mostantól csak engedem, hogy megtörténjen velem az élet, és szembénezek azzal, amit hoz."

Ha eddig ismerős lehet a történet, megértem. De ami a különlegessége a könyvnek az az, hogy a helyszín, ahol a könyv nagy része játszódik annyira különleges hangulatot és színt ad az egésznek, amit borzasztóan élveztem. Egy kaliforniai nemzeti parkban rekednek főszereplőink és nagyon sok háttérinformációt kapunk útjuk során a kempingezésről, túlélésről, mind a fizikai és lelki oldaláról az erdőkben töltött magányos napoknak. Nagyon szép párhozamot állít a szerző a külső és belső világunkban járható ismert és ismeretlen útvonalakról. Hogyan találjuk meg az utat a problémák megoldására, a jelölt vagy a jelöletlen utakon? Az útkereséshez a főszereplőink életkorában és helyzetében nem is találhatnánk megfelelőbb helyszínt egy vadonnál, ahol rengeteg veszély leselkedik rájuk, hív és vár az ismeretlen és mindenki abból a batyuból meríthet csak, amit a hátán cipel.

Aki szeret kempingezni, túrázni, gyönyörű tájakat és csillagokat nézni két végtelenül szerethető karakter szemén keresztül, azok számára nagyon ajánlom ezt a könyvet. Elsősorban nyárra és mondjuk nyaralásra, de tulajdonképpen bármikor tökéletes választás a YA kedvelőinek, ha az ember elvágyódik a természetbe és el szeretne veszni egy kicsit, hogy megtalálja a válaszokat a kérdéseire és utána újra visszataláljon önmagához.

Értékelés: 5/5

Kincsmentő ajándékozás 6.0

Újra részt vettem a Kincsmentő ajándékozáson a moly.hu-n, és állítom, hogy ez a kedvenc ajándékozós eseményem. :)

K_Kingától kaptam egy fantasztikus csomagot, aminek nagyon örültem! Tele volt finomságokkal, a csoki ugyan megsínylette az utazást, de nyomban ment is a hűtőbe. :)

A könyvnek elképesztően örülök! Azért nem vettem meg ebben a hónapban a Könyvhéten, mert titkon abban reménykedtem, hogy ezt fogom kapni, és mikor a csomag kibontása közben megláttam  csak a könyv sarkát és a borítót, hatalmas nagy volt az öröm! :)) Nagyon köszönöm, borzasztóan boldog vagyok ettől a könyvtől és a többi finomságot is köszönöm: a teákat, a csokikat, a szép könyvjelzőt (nagyon örülök, hogy írtál rá!) és az illatos mécseseket is.

Köszönöm Kicc22 Neked is, hogy mindig megszervezed ezt a szuper ajándékozást!

Kae Westa: Karvalyszárnyon című könyvének szereplői montázsokban

Az az igazság, hogy amióta elolvastam ezt a könyvet, a szívem egy része ott maradt. Akkora élmény volt számomra, hogy csak akkor voltam ennél is boldogabb, amikor meghallottam, hogy lesz folytatása. Bizony! Mert érkezik ám nem sokára, méghozzá Snaukaszív címmel. Az írónőtől megtudhatjuk itt, hogy a folytatás kéziratát már befejezte, ami még átdolgozás alatt van, de nagyon bízunk benne, hogy mielőbb olvashatjuk! 

Régóta készültem már arra, hogy a szívemnek oly kedves karaktereket valamilyen módon ábrázolni tudjam a Karvalyszárnyonból, de kellő rajztudás híján a Pinterest segítségével készítettem nekik egy-egy montázst, ami egy kicsit az ő történetüket, jellemüket is ábrázolja. Fogadjátok őket szeretettel, néhányukkal találkozhatunk a folytatásban is, így akik olvasták már, azok számára egy kis visszatekintés, akik pedig még nem merültek el ebben a fantasztikus világban, nekik kedvcsinálónak ajánlom. Ne hagyjátok ki a várólistáról, megéri! A karvalyszárnyon értékelését itt olvashatjátok a blogomon.

És akkor nézzük a könyv szereplőit:

Shastor Pelagios

Vare Pelagios

Bartilliai Caliannara

Zurvan Delanga

Reynir Torgul

Arinka

Nagyon várunk, Snaukaszív!