Sara Wolf: Szívet szívért, Maxim kiadó, 2022
Fülszöveg:
Zera egy boszorkány halhatatlan katonájaként kénytelen élni. Éjszirén egy szelencében tartja Zera szívét, így a lány hiába szeretne szabadulni a helyzetből, kérdés nélkül szolgálnia kell őt. Egészen addig, amíg Éjszirén meg nem kéri, hogy hozza el egy herceg szívét a sajátjáért cserébe. De van egy feltétel: ha lelepleződik a királyi udvarban, akkor Éjszirén inkább elpusztítja Zera szívét, mint hogy végignézze, ahogy a boszorkányokat gyűlölő nemesek megkínozzák. Lucien d’Malvane koronaherceg pont annyira utálja az udvart, amennyire az szereti őt – a tanárai félnek kijavítani a hibáit, és minden nő az ő kegyeit keresi. Senki nem mer szembeszállni vele – Lady Zera érkezéséig. Zera nem foglalkozik az udvari protokollal, fel van vágva a nyelve, féktelen, és a herceg vérét akarja. Nem kell sok idő hozzá, hogy a büszke herceg is az ő szívét vegye célba. A lány, akinek nincs vesztenivalója, és a fiú, akinek mindene megvan, veszélyes macska-egér harcba kezd. A győztes elnyeri a vesztes szívét. Szó szerint.
Ezt a könyvet az idei Könyvhéten szereztem be; a
borító szabályosan üvöltött érte, hogy megvegyem. Talán a színvilága volt az
első, ami megfogott, mert a fekete-ferér-piros hármasa mindig az legelső olyan
olvasásélményemre emlékeztet – az Alkonyatra -, ami meghatározó volt a YA
irodalommal való kapcsolatomra. Aztán a szív, a mindent bekebelező, vörösszemű
hatalmas fehér holló, a kastély és a lány karddal mind olyan szimbólumok, amik
azt üzenik, hogy ezek összessége csak egy remek történetet ígérhet. Ami így is
történt.
Egy trilógia első kötetét vehetjük a kezünkbe, ami
nagyon ütősre sikeredett mind világépítésben, a történet dinamikájában, a
karakterek kidolgozásában."Cavanos királya, Sref király fénytelen, merev szemekkel bámul rám. Tekintete, mint a dög körül köröző hollóé – türelmes. Vár. Várja, hogy mikor jön el az óvatlan pillanat, amikor elárulom magam, mert akkor azonnal felfal."
In medias res azonnal bele is ugrottunk a borítóba, és
a történet közepébe. Nagyon tetszett a kezdés, ami természetesen az első
fejezet után visszakanyarodik korábbra, hogy meg is értsük, hol és mi történik
főszereplőnkkel, Zerával. Itt kiemelném, hogy a főszereplőnk elképesztően
szerethetőre sikerült, erős, bátor, humoros, távol áll a tipikus idegesítő YA
karakterektől; egy olyan lány, aki ki fogja érdemelni a tiszteletedet. A
történet több nehéz súlyt és felelősséget is rápakolt a vállára, de ő harcol,
küzd, hol önmagával, a belső szörnyetegével, hol azokkal, akik kiérdemlik,
legyen szó verbális, vagy testi küzdelemről. Nem fél visszaszólni sem
királynak, sem bármilyen tisztséget betöltő, magas lovon ülő nemesembernek.
A történet egy olyan középkori fantasy világba
kalauzol minket, ahol boszorkányok és tudósok, a mágia és ennek elutasítása vív
harcot egymással, dőzsölés és éhezés, a gazdagság és mély szegénység, régi és
új istenek imádása feszül egymásnak, és pengeélen táncol egy kirobbanni készülő
háború. Nagyon szerettem ezt a történeti hátteret, mindig örömmel olvasok olyan
könyvet, amikor új világok álmodói küzdenek a régi, berögzött hagyományokkal
egy jobb világ eljövetele érdekében. És akkor nézzük meg, hogy ki az a másik
főszereplő, aki ezért a szebb, boldogabb jövőért küzd az álszentség és
képmutatás aranyozott mocsarában.
"A
trónemelvény felső lépcsőjén áll előttünk. A lépcsőt leszámítva is magas: olyan
magas, mint egy igazi harcos. Ezüst mellényes teste karcsú, bársonyköpönyeggel
borított válla széles. Erős izmai feszülnek. Egy év? Nem, talán két évvel
idősebb, mint az én kortalan testem. Tizenhat évesnek látszom. Egyértelmű,
miért nevezik Fekete Sasnak: haja sötétebb a holló fekete tollazata színénél;
homlokából hátrasimítva, mintha a szél fújta volna, hátul derékig érő varkocsba
fonva. Arca olyan, mint az apjáé lehetett fiatal korában: büszke, markáns orr,
határozott arcél, olyan magas arccsont, hogy a méltóságteljesség mellett
önteltséget is sugároz. Szeme azonban az anyjáéhoz hasonlít: szúrós, sötét vas,
egészen pontszerűre élesdő pupilla. Ízig-vérig büszkeség és komor sötétség."
Lucien koronaherceg is hamar belopta magát a szívembe. A kezdetektől érezni lehet elnyomott dühét a királyi udvar szokásai, életformája, etikettje iránt, melytől meg akarja szabadítani a népét. Zera megjelenése azonban kibillenti morcos palástja mögül, ami nagyon lassan, de repedezni kezd. Kettejük kapcsolata igazi slow burn enemies to lovers kapcsolat, nagyon szépen lassan alakul és fejlődik, habár nekem olykor sok volt Zera belső „hangja”, ami csak tovább lassította ezt kettejük között. Ennek ellenére aki szereti a lassan elmélyülő kapcsolatok apró lépéseinek jelentőségteljes történéseit olvasni, az szeretni fogja kettejüket.
- "- Ó,
az Új Istenre! Szörnyű titkom lelepleződött; valóban képes vagyok gondolkodni –
kesergek. – Ezzel az udvari karrieremnek vége.
- - Annak
vége volt abban a pillanatban, amikor megzsaroltad Cavanos koronahercegét –
súgja Lucien, és közelebb hajol. Tekintetében mintha vidámság csillanna."
A mellékszereplők közül Malachite, a herceg testőre
szinte sziporkázott elmés és vicces beszólásaival, igazán színes foltja volt
ennek az olykor borzalmakkal teli történetnek.
Az írónő remekül érezte a történet elborzasztó
eseményeinek és a humornak a kiegyensúlyozását, mindkettőt a kellő időben meg
tudtam élni és hiteles is maradt eközben a cselekmény. Számos értékes
mellékszereplő szájából kapunk bölcs gondolatokat, amikért nagyon
hálás voltam; ők és ezek voltak azok, amik sokat tettek azért, hogy a történet
mondanivalója el tudjon mélyülni, kapjunk elgondolkodtató mondatokat, amelyek
meg tudnak érinteni. Sokszor billenünk ki egyensúlyunkból, veszítjük el a
középpontunkat, vagy tévelyedünk el a különböző hangok között, melyek a fejünkben
szólnak. Ilyenkor áldás, amikor ott van valaki, aki azt mondja, amit a könyvben
Reginall, a komornyik:
"- Tegye
a szívére a kezét. Maga abban a csendben van. Maga abból a csendből van."
Voltak nagyon szép pillanatok, gondolatok, amikor
megállt olvasás közben a levegő.
Nagyon találóak és szépek a fejezetek címei. Illusztrációként
minden új fejezet oldalát egy szív alakú medál képe díszít, mely Zera számára a
legfontosabb dolgot rejti.
A vége hatalmas csavarral zárul, ami azonnali
folytatásért kiált.
Mindazoknak ajánlom a könyvet, akik szereik a kissé
komorabb ifjúsági történeteket, melyből a humor sem marad ki, emellett a bátor,
tiszteletreméltó karaktereket, a kalandokat, cselszövéseket.
Ez még csak a történet eleje. Egy lány, aki nem fél a haláltól. Derítsd ki, kinek a szívéért fog harcolni Zera! Melyik fontosabb számára, a sajátja, vagy Luciené?
*
"...Miután azt a választ adtad. és rám néztél... mintha egyenlőek lennénk... Láttam a szemedben. Nem féltél. Nem féltél tőlem. Senkitől. És abban a pillanatban tudtam, hogy még sok bajom lesz veled. Olyan vagy, mint egy tüske az ujjamban.
... De most már nem vagyok ebben olyan biztos. Tüske vagy, vagy virág?"
*
14 éven felülieknek ajánlom.
Képek forrása: Pinterest, saját kép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése