Júliusi olvasások

Ebben a hónapban sikerült több műfajban és korosztálynak megfelelően is olvasnom, amit nagyon szeretek. ^^ A felnőtt irodalomban általában ragaszkodom a romantika címkéhez, a gyermek és ifjúsági irodalomban pedig a szép illusztrációk és a nyomozós történetek a gyengéim, amikből szintén akadt ebben a hónapban is. 

Hatalmas jó hír, hogy majd egy év után végre kinyitott a városi könyvtárunk, ami ez idő alatt megújult és már nagyon hiányzott.

Nézzük is akkor, hogy miket sikerült elolvasnom a hónapban!

10 könyvet fejeztem be, ezek közül volt, amit már régebben elkezdtem, de ehhez a hónaphoz fogom őket is sorolni.

4 könyv könyvtári ezek közül, ebből kettő mesekönyv és kettő ifjúsági (8-12).

A Popáncok elég nagy csalódás volt, az ígéretes borító szinte semmit nem nyújtott. Kicsit olyan volt, mintha egy tízszer ilyen hosszú történet előszava vagy első fejezete lenne.

Habár az eredeti mesét kívülről fújom, és nekem az az igazi, Boldizsár Ildikó elmondásában is nagyon szép volt. Az illusztrációk valami gyönyörűségesek. Ami nagyon-nagyon hiányzott, az a "Kukurikú, mi történt? Aranyos/szutykos lányunk hazatért?" mondatok voltak. Ezek teljesen kimaradtak, pedig ez az egyik jellegzetessége a mesének, és csak az illusztrációban jelent meg a kakas.

A szerzőpáros eddig megjelent két detektívregénye az első betűtől az utolsóig tiszta izgalom és nagyon tetszett mindkettő! Az első rész ugyan jobb volt, a másodikban az emberrablás és a hisztérikus főgonosz olykor sok volt kicsit, de az első kötet biztosan a kisfiam polcán fog csücsülni, ha majd megtanul már olvasni.

A saját könyveim közül ebben a hónapban értem a végére az Ulysses Moore 12 részes sorozatának, ami hatalmas élmény volt, amíg a szereplőkkel kalandoztam a könyvek olvasása közben. A semmihez sem hasonlítható írói trükkök, csavarok és a (nem tudom máshogyan megfogalmazni) olaszosan finom írásmód - ami hozzájárult ahhoz, hogy kis kincsesládikaként tekintsek minden egyes kötetre - úgy belopta magát a szívembe, hogy mindig ott fog maradni. Ifjú álmodozó kalandoroknak kötelező olvasmány!

A néhol agyzsibbasztó de máskor meg imádnivaló Tündérkrónikák negyedik részénél tartok. Hatalmas utat járt be nálam a sorozat az "Úristen, ez meg mi??"-től az "Atyaég, mekkora jó már ez a sorozat!!"-ig, és ezt minden egyes kötetnél eljátssza. Imádom. 

Ez a történelmi romantikus könyv annyira nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nem volt rossz, de elég sok volt a politika, a szereplők múltjában való vájkálás, ami elvitte másfelé a főszereplők jelenjéről és kapcsolatáról a fókuszt. Azok a mellékszereplők, akikről a következő részek szólnak majd, majdhogynem érdekesebbnek tűnnek, mint a főszereplők, így még nem tudom, hogy adjak-e esélyt a folytatásnak.

A hónap meglepetése volt ez a történet! Közben a nyár legjobb könyvének is választottam, egyszerűen fantasztikus volt. Az írónő ezzel a könyvével debütált nálam és teljes sikert aratott minden szempontból, amit a YA-nál figyelembe lehet venni. A megjelenésekor nem kapott nagy rivaldafényt, pedig megérdemelné! Nagyon szerethető, emlékezetes olvasmány volt!

Régi tartozásom, hogy befejezzem ezt a könyvet. Sokat ültem rajta, pedig ennél sokkal jobb, kedvesebb és bájosabb. Igen, ez a jó szó a könyvre: bájos. Hogy tulajdonképpen milyen korosztálynak íródott, azt nehéz megmondani, mert az alaptörténet egyszerű, itt-ott szép színesen illusztrált, de a teákról szóló régi mondák, mesék annyira nem tipikus gyerektörténetek. Türelmesebb kicsiknek, gyereklelkületű felnőtteknek és mindenkinek ajánlom, akik szeretik a teát és szeretnek azon elmélázni, hogy mit is isznak; így az adott tea története és varázsa az ízzel és az aromával együtt a testünket és a lelkünket is felmelegíti.

Azt hiszem ott rontottam el, hogy annyira vártam már ezt a könyvet és az olvasását, hogy az égig emeltem az elvárásaimat, amit az első rész a vártnál jóval magasabban megugrott. Gondolnom kellett volna, vagy legalábbis felkészülni a lehetséges második részek betegségeire, de mivel rózsaszín ködben voltam többek közt a borító miatt is (ami fölött az olvasása után már nem tudok napirendre térni, hogy tehették ezt vele), így nem egészen azt kaptam, amit vártam. Még érlelem magamban a véleményt a történetről. Az első rész csúcsszuper, azt bátran ajánlom a romantikus sci-fi kedvelőinek.

Ennyi fért bele a júliusomba, és nagyon boldog vagyok, hogy ennyit időt tudtam az olvasásnak szentelni.

A hónap legjobb könyve abszolút győzelemmel Jenn Bennett: Ragyogó szemek című könyve. Remélem mások is rátalálnak és hasonló élményeket szereznek a elolvasásával.

Könyvekben gazdag és további szép augusztust kívánok Nektek! :)

Jenn Bennett: Ragyogó szemek

Jenn Bennett: Ragyogó szemek

L&L kiadó, 2018

Fülszöveg:

A tavalyi bankett óta a legjobb barátokból lett ellenségek, Zorie és Lennon mesterfokon űzik egymás elkerülését, családjaik pedig napjaink Kaliforniájának Montague-ivá és Capuletjeivé váltak.

Egy túra alkalmával azonban a fiatalok váratlanul az erdőben rekednek. Egyedül. Kettesben.
Mi jöhet még?
Egymás kizárólagos társaságaként nincs más választásuk, mint hogy szellemes piszkálódások és sértegetések kíséretében megvitassák ügyes-bajos dolgaikat, miközben megpróbálnak biztonságba kerülni. Az egymással és a természet erőivel folytatott küzdelem során azonban egyre valószínűtlenebbé válik, hogy épségben jutnak ki a rengetegből.

Ahogy Zorie és Lennon egyre mélyebbre keveredik Kalifornia zord vadonjában, úgy kerülnek felszínre titkaik és rejtett érzéseik. De vajon megmarad-e helyrehozott barátságuk odakint, a való világban? Vagy minden csak a friss erdei levegő és a ragyogó csillagok pillanatnyi varázsának volt köszönhető?

Ha kiadhatnék olyan díjat, hogy a legkedvesebb, legnyáriasabb YA olvasmányom, akkor biztos, hogy idén ennek a könyvnek adnám - még ugyan nem ért véget a nyár, de ezt a díjat megelőlegezem a történetnek. Véletlenül bukkantam rá a könyvre, pedig tavalyi kiadás és mégsem jött velem szemben soha. Pedig micsoda kis gyöngyszem a YA tengerben!

A fülszövegből is kiderül, hogy a történet fókuszában két 17 éves fiatal kapcsolata áll, ennek a kornak minden bonyodalmával és problémájával, amit ritkán érzek ennyire valóságosnak. Sok hasonló történetet olvastam már, és a legtöbb esetben a megszokott klisék halmaza dől a lapokról, itt viszont az írónő annyira életszerűen, valóságosan ábrázolja az  - olykor szokványos, de mégsem - élethelyzeteket, hogy a kevésbé boldog vagy kellemetlen részeket is összességében öröm volt olvasni. Nagyon jól belelát az írónő ennek a korosztálynak a lelkébe, és abszolút hihető, érthető problémákon vezeti végig a szereplőket.

Lennon és Zorie családja is különleges más-más dolgok miatt. Kettejük kapcsolata mellett fontos szerepet kap a családi háttér és az ott zajló történések, melyekbe belehelyezve a két fiatalt, igazán mai és élő problémákkal, helyzetekkel kell megküzdeniük. Mindketten sérültek már, nem is egy megszokott családi környezetet tudhatnak maguk körül, és sosem gondolták volna, hogy a helyzet tovább bonyolódása jelenti majd a megoldást  a gondjaikra.

Zorie:

Zorie a kezdetektől szerethető karakter, édesanyját nyolc évesen vesztette el, azóta megrögzötten ragaszkodik a biztonságot nyújtó, kiszámítható és előre megtervezett napjaihoz; így menekülve el a kiszámíthatatlanság bizonytalanága elől. A csillagászat és az asztronómia a mindene, az ezzel kapcsolatos dolgok töltik ki szabadidejét. Sok éve tartó barátsága Lennonnal azonban egyik napról a másikra megszakad, különös levél érkezik nevelőanyjának, mely nehéz titkokat őriz és egy nap egy olyan túrán találja magát, amely minden biztonságérzetét felőrli.

Lennon:

Lennon imádnivaló volt. Egy tiszta feketébe öltözött punk-gót fiú, aki nem mindennapi, és kissé bizarr családban él. Iskola mellett dolgozik, és az animék, horrorfilmek és a hüllők nagy rajongója. Zorie-val nagyon régóta barátok voltak, míg el nem kezdték a "Nagy Kísérletet". Hogy mi is ez a kísérlet? Nos, ezt természetesen nem fogom leírni, de annyit elmondhatok, hogy egy nap Lennon eltűnik Zorie életéből, melyet mindketten különböző módon próbálak feldolgozni, megérteni és túlélni is. Hogy ez sikerül-e nekik? Ez kiderül azon a túrán, melyen egymás tudta nélkül mindketten részt vesznek és rákényszerülnek, hogy igenis beszéljenek és fényt derítsenek azokra a fájó pontokra, amelyeket még mindig titkok lengenek körül.

"…mostantól csak engedem, hogy megtörténjen velem az élet, és szembénezek azzal, amit hoz."

Ha eddig ismerős lehet a történet, megértem. De ami a különlegessége a könyvnek az az, hogy a helyszín, ahol a könyv nagy része játszódik annyira különleges hangulatot és színt ad az egésznek, amit borzasztóan élveztem. Egy kaliforniai nemzeti parkban rekednek főszereplőink és nagyon sok háttérinformációt kapunk útjuk során a kempingezésről, túlélésről, mind a fizikai és lelki oldaláról az erdőkben töltött magányos napoknak. Nagyon szép párhozamot állít a szerző a külső és belső világunkban járható ismert és ismeretlen útvonalakról. Hogyan találjuk meg az utat a problémák megoldására, a jelölt vagy a jelöletlen utakon? Az útkereséshez a főszereplőink életkorában és helyzetében nem is találhatnánk megfelelőbb helyszínt egy vadonnál, ahol rengeteg veszély leselkedik rájuk, hív és vár az ismeretlen és mindenki abból a batyuból meríthet csak, amit a hátán cipel.

Aki szeret kempingezni, túrázni, gyönyörű tájakat és csillagokat nézni két végtelenül szerethető karakter szemén keresztül, azok számára nagyon ajánlom ezt a könyvet. Elsősorban nyárra és mondjuk nyaralásra, de tulajdonképpen bármikor tökéletes választás a YA kedvelőinek, ha az ember elvágyódik a természetbe és el szeretne veszni egy kicsit, hogy megtalálja a válaszokat a kérdéseire és utána újra visszataláljon önmagához.

Értékelés: 5/5