Leigh Bardugo: Hat varjú
Könyvmolyképző kiadó, 2018
Az utóbbi időben többször is előfordult velem, hogy a nagyon felkapott könyvek vagy csalódást okoztak, vagy ha nem is azt, de keserű ízt hagytak a számban. A grisa univerzum újabb tagja csalódást azért nem okozott, de utólag megértem magam, miért nem rohantam rögtön a boltba érte, miután Bardugo másik sorozatának mindenféle szempontból a rajongója vagyok.
Nem akarok sokat beszélni a másik sorozatról, de nekem a "Grishaverse" teljes mértékben a Második hadsereghez kapcsolódó, grisa központú és az ő erejük körül forgó történeteket jelöli, amit úgy látszik, az írónő nem így gondolt. Természetesen az előbb említett dolgok ebben a könyvben is mind megjelentek, de szinte háttérbe szorultak és ennek a világnak egy teljesen új szeletét mutatta be az írónő, ami ellen az első 50 oldalig foggal, körömmel tiltakoztam, és még most sem sikerült teljesen elfogadnom, hogy ez is annak a világnak a része, amit annyira megszerettem.
Gyakorlatilag egy bandaháborúba csöppenünk, a Ketterdami alvilág teljes közepébe, a nyomor és a túlélés mocskos utcáira. Nem tudom, mire számítottam, de a ravkai fényűző palota, a Második Hadsereg elitje és ezek a beképzelt, tehetséges, erős és gyönyörű grisák fényévekre kerültek tőlem - nem találtam egyáltalán a helyem a Hordóban, ezen a "Söpredék" helyen. Keservesen nehezen verekedtem át magam a könyv első negyedén, aztán ahogy megismerjük szép lassan a szereplőket, kezdett visszatérni a remény, hogy még talán grisát is fogok látni a könyvben. (A főszereplők között két grisa van: egyikük képzetlen, a másik pedig félbehagyta a képzését, így tényleg olyan érzésem volt, mintha az írónő direkt és szó szerint elfojtotta volna a grisa erőt ebben a könyvben és egy nagyon új oldaláról akart megmutatkozni.)
Mind a hatuk és az így kialakult három "páros" szimpatikus lett, a legkevésbé talán Jesper és Wylan karaktere volt kidolgozva. Kaz méltó vezetője volt a csapatnak, és bízom benne, hogy Inejjel mindketten túl tudják majd tenni magukat a múltbéli tragédiájukon. Az ő párosuk ilyen szempontból nagyon eltalált - az egymást gyógyító szerelmesek -, és ezt nagyon díjaztam a történet során. Ha már itt tartunk, a romantika címke ugyan nincs feltűntetve, de ha finoman is, átitatja az egész könyvet, ami nekem nagyon tetszett. Eleinte nagyon zavart, hogy a főszereplők ebben a könyvben nem grisák (mert azt talán kijelenthetjük, hogy Kaz áll a szereplők közül a piramis legtetején), így nem meglepő, hogy a kedvencem hatuk közül Nyina lett. Ő behozta azt a világot és életmódot, felfogást, lendületet, amit itt nagyon-nagyon hiányoltam, a grisák világát. Ő képviselte egyedül azt a miliőt, amivel hozzá tudom kötni ehhez az univerzumhoz ezt a könyvet. A kapcsolatuk Matthias-szal a vadász-préda kapcsolat, ami szintén egy nagy kedvencem és az írónő is szerethette őket, mert - habár ténylegesen alig kaptunk valamit - sok szép pillanatot írt meg a két szereplőnek és sok mindent ki tudtunk még olvasni a sorok között velük kapcsolatban.
Hogy a történet menetéről is szó essen, sajnos sokszor unatkoztam. Volt néhány nagyon izgalmas pillanat, ezt aláírom, de mindig nagyon nehéz fenntartani az érdeklődést egy olyan könyvben, ahol a történet háromnegyede egyetlen napot/éjszakát ölel fel. A csavarok sem ütöttek nagyot, mert aki látta az Ocean's eleven vagy a Szemfényvesztők című filmeket, annak nem lehetett annyira újdonság, hogy a következő lépés mindig valakinek (jelen esetben sokszor Kaznak) a már előre eltervezett döntése és így számítani lehetett rájuk.
Ami még zavart - és ezzel befejezem a könyv szidását -, az a szereplők életkora volt. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy valaki 16 éves korára gyilkos, kényszerített örömlány+utána gyilkos vagy ekkora szélhámos és függő legyen, beszéljünk akármelyikükről. Legyenek 20-22 évesek, az még mindig lehet YA kategória, de ha eltekintünk attól, hogy jelen pillanatban mik is ők és min mentek keresztül, akkor is túl érettek ilyen gondolkodáshoz és egy ekkora akció véghezviteléhez 16-17 évesen.
Ha nem ehhez a világhoz csatolták volna ezt a könyvet, akkor még jobban tetszett volna, de most úgy érzem, hogy számomra nem tartozik a grisa univerzumhoz. Én sajnálom a legjobban, hogy így érzek, de nem tehetek róla: nálam a másik sorozat a befutó.
