Eltelt az első őszi hónap, ami nagyon szép, napsütéses, igazi őszi napokat hagyott maga után. Két itthon töltött év után megkezdődött számomra újra a munka, kisfiam számára a bölcsi, ami szerencsére zökkenésmentesen zajlott le (pedig nagyon féltem tőle), és nagyon boldog vagyok, hogy mindketten így vettük az akadályokat, emellett pedig sikerült 6 könyvet is elolvasnom a hónapban.
Mivel újra járok könyvtárba, az elolvasott könyvek nagy része is onnan van, és meglepődve számoltam össze, hogy a hatból öt könyvtári volt, egyet pedig Szantii-tól kaptam, így a saját olvasatlanjaimmal sajnos semmit nem haladtam. Nem mintha nem lenne itthon elég elolvasásra váró könyv - aminek száma folyamatosan nő -, de a könyvtárba járásnak van egy olyan hangulata, amire most ősszel annyira vágytam és jól esik, hogy azok most előnyt élveztek ebben a hónapban.
Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5)
Nézzük időrendben, hogy miket sikerült elolvasni szeptemberben. Az első könyvet még augusztus végén kezdtem el, ez a Tündérkrónikák ötödik része Karen Marie Moningtól, az Új nap virrad című könyv. A sorozat a kezdeti szemöldökhúzogatások után szinte az egyik kedvencemmé nőtte ki magát és nagyon-nagyon szerettem volna már olvasni ezt a félig-meddig befejező kötetet, mellyel Szantii lepett meg és iszonyúan örültem neki. :) Eredetileg valamikor ősszel terveztem volna elolvasni, tehát későbbre terveztem, de annyira kíváncsi voltam, hogy nem bírtam várni, nekiálltam. Ez volt a leghosszabb és legtartalmasabb az eddigi részek között, méltó lezárása a sorozatnak a majd 600 oldalával. Fel lehetne róni hibának a zsúfoltságot, töménységet ennél a résznél, de mint rajongója ennek a világnak, igazából örültem minden szónak, hiszen tudom, hogy egyelőre nincs tovább és a kiadó is a következő könyvnél megállt a kiadásban és nem tudni, érkezik-e folytatás. A szereplők teljesen a szívemhez nőttek. Mac egy zseniálisan megformált női főszereplő volt: a kezdeti rózsaszín csinibaba burkából kilépve nagyon sokat fejlődött, mégis megtartotta ezt a "szőkeségét" és abszolút szerethető volt, igazi, őszinte és mivel nagyrészt az ő szemén keresztül ismertük meg a történetet azt is láthattuk, hogy nem akart soha több vagy jobb lenni, mint amilyen volt és hatalmas pirospont az írónőnek, hogy ő sem akarta más színben feltűntetni előttünk, hanem azt akarta, hogy úgy szeressük meg, ahogy van. Sikerült is. Barrons a rosszfiúk tengerében is úgy kiemelkedik, mint egy kardszárnyú delfin a sügérek között. Vele is hasonlóképpen nagyot alkotott az írónő, nem tudtam nem imádni. Nagyon élvezhető, fantasztikus sorozat ez, ha túl tudunk lépni néhány dolgon, amit nekem is meg kellett tennem, de igazán jóleső és izgalmas élményt nyújtott az első könyvtől egészen mostanáig. Az eddigi legjobb tündéres könyv, amit olvastam. Csak ajánlani tudom!
Mechler Anna: Olina és a varázsszirmok
Ezután könyvtári könyvek következtek, melyek közül Olina története volt az első, egy gyógynövényekről szóló mesekönyv. Talán mindenki nevében mondhatom, hogy ez egy páratlan kezdeményezés és nagyon bízok benne, hogy folytatódik, mert ha valahogy meg szeretnénk ismertetni és szerettetni a gyógynövényeket a gyerekekkel, akkor ez a módja! Egy kedves, tanulságos, gyönyörűen kivitelezett mesekönyv, amiben megismerkedünk az orbáncfűvel, a levendulával és a kamillával, minddel egy-egy őrző és védő tündérén keresztül. Bármilyen növényről bármennyi ilyen könyvet szívesen olvasnék, és szerintem a gyerekek is. Nagyszerű út a gyógynövényektől a gyerekekig, remek tálalása a környezet és növényvédelemnek, a természetben található növények felhasználásának.
Vadadi Adrienn: A palacsinta tábor
Ez a mesekönyv szintén fantasztikus volt. Teljesen visszahozta a gyerekkori emlékeimet, az akkori játékainkat, amik nem voltak mások, mint néhány bot, kavicsok és egy hatalmas udvar játszótársakkal. Nagyon jól bemutatja az eleinte szkeptikus gyerekeket, akik rengeteg élményt szereztek Fisher Price zenélő kütyük nélkül is. Az irányító óvónéni szerepe háttérben van, de pont annyira van mindig jelen, hogy néhány instrukciót adjon és utána visszavonul, hagyja a gyerekeket kibontakozni. Ha valakihez gyerekek mennek nyaralni, vagy táborba készül a gyermeke, netán ő szervezne egy tábort, nagyon ajánlom elolvasásra, mert remek ötleteket lehet meríteni belőle, a gyerekeknek pedig egy nagyon jó rákészülés lehet az első tábor előtt, vagy a nyári szünetben.
Christell Dabos: A tél jegyesei
Legnagyobb sajnálatomra ez a könyv a hónap csalódása volt, ha nem még nagyobb. Rengeteg jót hallottam róla, már régóta várólistás volt nálam és az eddigi csupa pozitív olvasásaim után - és gondoltam a felnőtt, majd gyerekkönyvek után beiktatok egy ígéretes ifjúsági könyvet - méltó soron következőnek gondoltam. Az egyetlen pozitívum maga a világ lenne, amit az író megalkotott, de ott is rengeteg a hézag, nagyon lassan haladunk, rengeteg a felesleges információ, ami nem ad hozzá a történethez, és a karakterek... A főszereplők többször ütötték ki nálam a biztosítékot a rájuk erőltetett személyiségjegyek miatt, a jegyeskapcsolatuk mibenléte pedig hát nem is tudom, találok-e jobb szót a semmilyennél, aminél bármi jobb lett volna. A szerelmi szál pedig ugye vagy van egy könyvben, vagy nincs. Ha nincs, akkor is lehet fantasztikus élmény, mint például - és maradjunk az ifjúsági kategóriánál - Majoros Nóra Pityke és prém című könyve, amit imádtam, vagy a Nevermoor, ami egy pont megfelelő terjedelemben megírt remekül felépített világ, zseniális karakterekkel. Ha van szerelmi szál, akkor az épülhet különböző tempókban, lassan, instant módon, kitérőkkel, millió féle módon, de ami ebben a könyvben történik, annál még ha kimaradt volna, az is jobb lett volna. Bármit jobban el tudok fogadni a 600 oldalon keresztül történő semminél - még ha sorozat is -, de ez a könyv sajnos hamar elfogyasztotta a türelmemet és nem biztos, hogy adok esélyt a második részének. Sajnálom.
Bosnyák Viktória: Elképesztő!
A következő olvasmányommal visszaeveztem magyar vizekre, és Bosnyák Viktória neve újfent garancia lett, hogy igenis remek könyvek kerülnek ki a tollából. A Tündérboszorkány című könyvének néhány szereplőjével találkozhatunk ebben a történetben, akik már idősebbek, nyolcadikosok és egy remek kalandba csöppennek a Gellért Szállóban és a Nemzeti Galériában. Sok-sok eredeti ötlet lepett meg a könyvben, amivel máshol még egyáltalán nem találkoztam. A képregény formában megjelenő illusztrációk pedig csak fokozták ezt a újszerű élményt, amit a történet egyébként is ad. Remélem lesz folytatása!
Thomas Brezina: A varázsló tornya
Az utolsó olvasásommal egy olyan író megismerését szerettem volna bepótolni, aki kimaradt a fiatalkoromból és kicsit hangolódni is szerettem volna a Halloween-re , de csak amolyan Scooby-Doo-s minőségben, mert ez a mennyiségű "borzongás" már bőven elegendő az idegeim számára. Szintén a könyvtárban találtam rá Brezina a Térdnadrágosok sorozatára, melyből véletlenszerűen hoztam ki két részt, és még szerencse, hogy ahogy észrevettem, nem kapcsolódnak a részek, hanem valóban Scooby-Doo-s módon minden részben más-más rejtély felfedezésére indulnak. Négy főszereplőnk van, akik jelen esetben egy varázslónak erednek a nyomába és ha próbált is ijesztő lenni itt-ott, annyira azért nem lehetett komolyan venni. Nem volt a legésszerűbben felépítve a cselekmény, ami lehetett a fordításnak is köszönhető, de aki szereti a már említett Rejtély RT-s csapatot, azok biztosan élvezni fogják.
Ezek a hónapban beszerzett könyveim, melyek közül kettőt kaptam, a többit pedig vagy használtan, vagy újonnan vásároltam. Nagyon várom ezeknek is az olvasását, de hogy mikor kerülnek sorra... ^^'
Ennyi fért bele a szeptemberembe, amivel nagyon elégedett vagyok és már alig várom, hogy októberben a kezembe foghassam Az északi erdő legendája folytatását, A lány a toronyban című könyvet, ami a legvágyottabb őszi megjelenésem. Az októberi összesítésben már biztosan benne lesz. :) Ti melyik könyvet várjátok a legjobban azok közül, amik most fognak megjelenni?
