2018-as évem könyvekkel

Ma van az év utolsó napja és nem érzek mást, csak hálát, ahogyan ezeket a sorokat írom. Boldog vagyok, hogy itt tartunk, van hová leírni e sorokat és legfőképpen, hogy van mit írnom.

Nagyon nehezen indult az évem, mert eléggé lehúzott egy szülés utáni depresszió, de innen volt szép nyerni... Közben rengeteg minden történt velem, amiért igazán hálás vagyok: kisfiam egészségesen cseperedik, férjhez mentem, vettünk egy családi házat, elkezdtem írni a blogomat és ezek mind nagy dolgok az életemben. Azonban az év legnagyobb hősei és akik rengeteget segítettek a nehéz időkben, azok a könyvek voltak. Ebben az évben fedeztem fel igazán a moly.hu által nyújtott lehetőségeket, találtam rá rengeteg  újdonságra, kötöttem ismeretségeket és részese lehettem egy olyan miliőnek, ami sok-sok élményt és boldogságot adott. 

141 könyvet olvastam el az idén, ebből legalább 50 mesekönyv, amelyekhez visszatalálva saját belső gyermekemhez is visszajutottam. Nagyon jól estek a színek, a kedves illusztrációk, történetek és ezek üdítően, felemelően hatottak rám. Nagyon köszönöm vighagika molynak, hogy létrehozta a Gigantikus mesekihívást, mert ez kellett ahhoz, hogy újra fel tudtak töltekezni abból, ami ennyi szépséget és erőt ad; a mesékből. A mesék mellett a kedvenc zsáneremből, a romantikus szállal meghintett fantasyból olvastam a legtöbbet, igazi gyöngyszemekre lelve az idén.

Készítettem egy listát az év legemlékezetesebb olvasásaiból, mert ezek a könyvek megérdemlik, hogy külön figyelmet kapjanak.

Amin a legtöbbet nevettem:

Kétség sem férhet hozzá, hogy J. Goldenlane: Isteni balhé volt az a könyv, amin nem egyszer nevettem fel hangosan, fogtam a fejem a sok őrültségtől és vicces jelenettől. Goldenlane humora páratlan, és csak azt sajnálom, hogy nem sikerült még beszereznem a Pokoli balhét, de 2019 egyik fogadalma lesz, hogy arra a könyvre mindenképpen sort kerítek, ezt pedig kézközelben tartom bármiféle rosszkedv elűzése céljából. Köszönöm Kae Westa, hogy akkor ezt ajánlottad; azóta ha csak meglátom a borítót, mosolyognom kell.

Amin a legtöbbet sírtam:

Nem pontos a megfogalmazás, inkább úgy mondanám, ahányszor olvasom, mindig így járok... Móra Ferenc A didergő király gyönyörű, szívhez szóló, felemelő történet és ha fogalmazhatok úgy, hogy szülés óta még egy samponreklám is képes megríkatni, akkor képzelhetitek, mi történik velem, amikor a kislány a király elé áll a mondandójával. Közben Békés Rozi rajzaival is megbarátkoztam, megtaláltam benne a szépséget.

A legjobb cserekönyvem:

Idén sokszor cseréltem könyvet más molyokkal és sok kincsre bukkantam így. Köztük volt Richelle Mead Ragyogó udvara is, amin az elég alacsony értékelések és vegyes fogadtatás ellenére én kiválóan szórakoztam! Az egyik legkikapcsolóbb szórakozást ez a könyv nyújtotta a hibái ellenére is, és újfent csak hálás vagyok a könyvcsere lehetőségéért, mert azt hiszem más esetben nem biztos, hogy találkoztam volna ezzel a könyvvel. 

A legemlékezetesebb meseregény:

Annyira szép és megható történet volt számomra Berg Judit A holló gyűrűje, hogy muszáj volt említést tegyek róla. Teljesen elvarázsolt a Mátyás templomban játszódó mese egy bátor kutyusról és egy kislányról, akikre mindig szeretettel fogok visszagondolni.

A legkedvesebb újraolvasásom:

Jólesz György Zsófi és az elvarázsolt varázsló című pöttyös könyvének örök helye lesz a szívemben, mert talán ez volt az első olyan könyv, amit egyedül, magamtól olvastam el. Akkor roppant izgalmas és rejtélyes volt, amit érdekes módon több, mint 20 év elmúltával is ugyanúgy éltem meg. Akárhányszor olvasom, mindig olyan, mintha először tenném és teljesen el tudok veszni a nagy izgalmakban Zsófival és barátnőjével, Andreával.

A legnagyobb meglepetés:

Pierdomenico Baccalario Ulysses Moore sorozata a rejtélyfejtős énemet elvitte magával és az első rész kézbe vétele óta nem is ereszti. A számomra eddig ismeretlen olasz származású író valami olyat alkotott az ifjúsági fantasy kategóriában, amivel kivívta a teljes csodálatomat, és bár 12 részes a sorozat, akár 50 részen keresztül képes lennék olvasni a három gyerek kalandjairól.

A kedvenc könyvem lett:

Szerelem volt első olvasásra, ami azt hiszem örökre velem marad. Kae Westa Karvalyszárnyon című könyvével nem csupán azonosulni tudtam, megélni a szereplők érzéseit, hanem egyszerűen eggyé váltam vele. Ha valaha választanom kellene egy könyvet, ami én vagyok, akkor ez lenne az. Messze kiemelkedik a vörös pöttyös kategóriából, gyönyörűen fogalmazott és irányított történet, abszolút egyedi, klisémentes és tisztelhető karakterekkel. Szeretem, ölelem a könyv összes szereplőjét, a történetet, az írónő stílusát és két szereplőt gyertya formájában még az esküvőmre is meghívtam. :)

Kedvenc női karakterem:

Bartilliai Caliannara (Calina)

Nem véletlen, hogy a Karvalyszárnyon női főszereplője kapta meg ezt a címet tőlem. Sok lányt, hölgyet, nőt ismertem meg az idén, de mind közül Calina volt az, aki a legtöbb erényt, értéket képviselte és őrá tudtam egyedül felnézni. A csendes, talpraesett de mindig becsületes lány belopta magát a szívembe és alig várom, hogy kalandjai folytatását olvashassam! #waitingforSnaukaszív

Kedvenc férfi karakterem:

Zurvan Delanga

Zurvan. Egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki mégis így jobban csillogott, mint számos megmunkált. Az őszinte, szókimondó de tiszta szívű zsoldos munkától kérges bőre alatt több érték és finomság rejtőzik, mint azt bárki elsőre gondolná. Ha létezne olyan, hogy legromantikusabb pillanat díj, akkor azt a leghűségesebb barát díja mellett szintén a kezébe nyomnám, bár valószínűleg nem annyira díjazná. :)

Ezzel azt hiszem, hogy az ez évi olvasásaimat Kae Westa Karvalyszárnyon című könyve vezette torony magasan, és irtó büszke vagyok arra, hogy ez a csoda magyar író tollából született.
A sok-sok olvasás élmény mellett igazán hálás vagyok még Szantii-nak a tartalmas levelezéseinkért, amik sok örömet csempésztek a napjaimba. Nagyon remélem, hogy 2019-ben személyesen is találkozunk! ^^
Végül, de nem utolsó sorban köszönöm páromnak, most már férjecskémnek, hogy "támogat" az olvasásban, hagy időt rá és meghallgatja az olvasások utáni élményeimet, olykor bosszankodásaimat és még mosolyogni is tud hozzá. :)

A képek a moly.hu oldalról és a Pinterestről származnak vagy saját készítésűek.

Molykarácsony 2018

Negyedik alkalommal veszek részt molyos ajándékozáson, és mindig nagy öröm adni, és kapni is!

Ez alkalommal Makitrának vagyok nagyon hálás a szép csomagjáért, ami olyan szépen be volt csomagolva, hogy egyszerűen nem bírtam ki, és... nem jutott el a karácsonyfáig, mert még aznap kibontottam. :D

Az ajándékkönyvem A fennmaradottak krónikái második része volt, az Az árulás szíve és nagyon boldog voltam, hogy folytathatom így a sorozatot. Az első rész nagyon a szívemhez nőtt és Makitra kedves sorainak köszönhetően az első oldalon pedig nem fogom elfelejteni, hogy kitől és milyen alkalomra kaptam ezt a csudajó könyvet (aminek már a felénél tartok), de azért természetesen be fogom majd tenni a fa alá is. A könyv mellé kaptam még finomságokat, egy tábla Milka csokit és egy csomag gumicukrot, aminek nagyon hamar a fenekére néztünk a párommal.

Nagyon köszönöm még egyszer ezt a szép ajándékot kedves Makitra!

Mit olvasunk mi, avagy mesekönyvek 1-1,5 éves kisfiúnak

Már régóta tervezem, hogy összegyűjtöm kisfiam legszeretettebb könyveit, egyrészről hogy ha sok év múlva a polcra kerülnek, akkor legyen róla egy emlék, hogy miket is olvasott ebben a korban, másrészről pedig hátha tudok ezzel segíteni hasonló korú gyermekes anyukáknak, akik gyermekirodalmat keresgélnek a pici számára. Ezek a könyvek természetesen csak egy kis százaléka annak a rengeteg szép olvasmánynak, amit a kezükbe vehetnek ilyenkor a gyerekek, hiszen csak azt a részét fedi az ismeretünk, amit és amennyit megengedhettünk magunknak vagy ajándékba kaptunk.

Íme a kis könyvtárunk:

Kisfiam négy hónapos volt, amikor először a kezébe adtam egy mondókás füzetet és olyan komolysággal nézegette, lapozgatta, hogy onnantól kezdve vált a mindennapjai részévé, hogy könyv került a kis kezébe, mert addig csak tőlünk hallgatta a verseket, mondókákat.

A első nagy kedvenc a János vitéz volt. Tudom, hogy még korai, de egyébként is fel akartam eleveníteni magamnak és amikor nagyon nem akart enni, odatettem az asztalra és elkezdtem mesélni neki. Jóízűen elfogyasztotta mindig János vitéz társaságában az ennivalót, így megtartottuk ezt a jó szokást, később pedig, amikor már egyedül is tudta lapozni, mindig előkereste és várta, hogy mondjam hozzá a történetet. 

Maradjunk még a rímeknél: a két örök klasszikus, Gazdag Erzsi: Mesebolt és Osvát Erzsébet: Dúdoló olyan kincseket adhatnak a gyerekeknek, amit sosem felejtenek el. Ezzel én is így vagyok, gyermekkoromból hoztam magammal ezeknek a könyveknek a tartalmát és most adom tovább. Sok verset kívülről tudok, így amikor kisebb volt, a megnyugtatására vagy szórakoztatására sokat meséltem neki őket, amióta pedig már maga lapozgat, a képekhez közi a szeretett verset és kéri is.

Ezek a lapozók nagy kedvencei, hol egyiket kell ismételgetni, hol másikat, néha rájuk un, aztán kezdődik az egész elölről. A Télapóka játékgyára igazán aranyos rímekbe szedett karácsonyi játékgyártós történet. Móricz Zsigmond Iciri piciri meséjét biztosan nem kell bemutatnom, imádja az iciri piciri szót, így ez a mese is teljesen a kedvére való a szép rajzokkal (és a katicákkal, amiket mindig buzgón megmutat). A többi három karácsonyi lapozót mi évszaktól függetlenül lapozgattuk, a jól kiválasztott karácsonyi versek, dalok mind lekötik a figyelmét és végighallgatja őket, ezek közül bármelyiket bátran tudom ajánlani mindenkinek, Radvány Zsuzsa illusztrációit sosem lehet megunni.

Tomi, az indián szintén a szívem egyik kedvenc csücske. Azóta bent volt az ágyában, hogy megszületett, a matrac és az ágy közé volt betámasztva, így amikor felkelt, mindig ott volt egy kis ismerős barát. Amikor már ült és kis tudta venni, akkor elkezdtem mesélni is neki, ő pedig lapozgatta. Nagyon kedves történet Tomi egy napjáról, aki az állatokkal együtt játszik, vadászik, fürdik, horgászik, majd a függőágyban nyugovóra tér. Egyszerű, kedves rímekbe szedett versszakokban meséli el a történetet, az illusztrációk pedig gyönyörűek.

Ez a fenti két könyv is nagy kedvence kisfiamnak, a Holle anyó meséje alatt "szerette" meg a nem szót, amikor a lusta lány neeem szedte ki a kenyereket a kemencéből. A leírt mesét nem tudta végighallgatni, mert az neki még hosszú, így rövidítve meséltem el. A legszebb hóember című mesében sok állattal ismerkedhetünk meg, és a végén a kollektív jutalmazás a történetben igazán nagy boldogság mindig.

Mikor már megtanult simogatni, akkor szerette nagyon ezeket a simikönyveket és azóta is a kedvencek között vannak. A Napraforgó kiadó Érintsd meg! sorozatából nekünk a Te vagy az anyukám? című könyv van meg, és itt már tanulhatjuk az állatok neveit, hangját, hiszen több állattal is megismerkedünk, amíg a kiskacsa megtalálja az anyukáját.

A Kívánj egy csillagot című könyvünk elején szintén nagy kedvenc a flitteres csillag, amit a kismackó a könyvben próbál megérinteni. Mi ebből a könyvből tanultunk meg nyújtózkodni, illetve kisfiam látta a minden oldalon nagyon nyújtózkodó macit, és egy idő után, ahogy kimondtam ezt a szót, ő is elkezdte csinálni. Kedves mese, azoknak jobban ajánlom, akik félősebbek, esetleg nem szeretik a sötétet és valamilyen fényforrás mellett alszanak.

Marék Veronika Kippkopp könyvét először a könyvtárból vettem ki, és annyira megszerette Álmos, hogy ez volt az első könyv, amit az első betűtől az utolsóig végig hallgatott, körülbelül 14 hónapos volt ekkor. Maga a könyv szerkezete - hogy egy oldalon szöveg, a másikon kép mindig ismétlődik - úgy látom, hogy egyszerűen biztonságot nyújt neki, ezt a letisztult tematikát hamar követni tudják a gyerekek és hamar rááll a szemük arra, hogy hol keressék a következő felbukkanó rajzot. Minden oldalon új állattal találkozik a gesztenyegyerek, egyszerűen megérthető, néhány mondatos szöveget kapunk minden oldalhoz. Az illusztrációk pedig bámulatosan élethűek, minden növény felismerhető, amikkel a gyerekek az udvaron találkozhatnak. A nagy érdeklődésre való tekintettel beszereztünk egy saját példányt belőle és ez az a könyv, amit a következő könyv mellett minden kisgyerek kezébe adnék.

A simizős könyv után itt egy másik kedvenc, akit már nyomkodni is lehet, az Alexandra kiadásában megjelenő Kukucs! Itt vagyok! sorozat Hol az apukám? című könyve. Az orrát nyomkodva azt hiszem, négy megnyilvánulása van az oroszlánnak, az egyszerű, de kedves történet, miközben a kis oroszlán megtalálja az apukáját pont ennek a korosztálynak való. 

Ha már szóba kerültek a kukucs és simi könyvek, meg kell említenem gyermekkorom másik nagy kedvencét, a Süni vendégségben című kis bábos könyvet. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a birtokunkban van és aránylag jó állapotban. A hátulról kézzel mozgatható kis süni minden gyermek szívébe belopja magát és minden oldalon finomabbnál finomabb ennivalókat eszik.

A Móka a farmon című ablakokat kinyitogatós könyvhöz még ugyan kicsit kicsik voltunk, amit néhány mozgatható ajtó és bokor megsínylett, de ettől függetlenül kisfiam nagyon élvezte a farmos történetet, az elbújó állatokat, a sárban dagonyázó malacokat és a traktort. 

Bartos Erika Bogyó és Babóca lapozók közül nekünk Bogyó van meg és már nagyon korán elkezdtük lapozgatni; a mai napig szívesen veszi elő kisfiam. Egyszerű rajzok, használati tárgyak, kevés szöveg, néhány szín és kész is egy jó mesekönyv ennek a korosztálynak.

Végül még egy finommotorikát fejlesztő könyv, a Vidám élet a ház körül van sokat használatban mostanában. A kedves állatokat és az ő játékaikat, eledelüket lehet a könyv három pontján tekergetni a megfelelő helyre, ami talán így másfél éves kortól ajánlott a leginkább, nagyobbak pedig igazán élvezhetik, hogy ők írhatják ezáltal a mesét és még tennivaló is akad olvasás közben.

Ezek voltak a legtöbbet forgatott kis könyveink, de úgy gondolom, hogy rengeteg hasznos és szép kiadvány áll a rendelkezésünkre manapság, hogy már időben fel tudjuk kelteni a picik érdeklődését a könyvek iránt. Érdemes válogatni, nézelődni, kipróbálni, együtt könyvtárba járni, amivel mind-mind örömet tudunk szerezni a csöppségeknek, ezáltal fejleszteni, tanítani, megismertetni őket sok szép dologgal és nem utolsó sorban a könyvekkel.

Október-novemberi szépségek

Rég volt már könyvértékeléses bejegyzésem és ez sem az lesz, mert mostanában sok mesét olvasok, amik értékelése belefér a moly kereteibe, de október-novemberben annyi szépséggel gazdagodtam, hogy ez viszont megér egy bejegyzést. :)

Először azokat mutatom meg, amiket elcseréltem olyan könyvekre, amiket vagy nem szerettem volna elolvasni, vagy nem tetszettek, így ezeknek most nagyon örülök! ^^ A Laura sorozat első részét könyvtárból vettem ki először, de mivel igazi tégla könyvről van szó, lassan haladtam vele és vissza is vittem már, így most van lehetőségem befejezni. A korallok hercegnőjét is nagyon várom, mert sok ifjúsági regényt is olvastam mostanában és igazán megszerettem őket - ez is ígéretesnek tűnik és itt megjegyezném, hogy a régi Alexandra kiadó gyönyörű borítókkal és kiadásokkal dolgozott, ez is egy közülük. A harmadik, a Ragyogó udvar azért tetszett meg, mert Richelle Mead már ismert író számomra és a fülszöveg alapján a mesék mellett most jól esne egy ilyen kitekintés is vissza a YA világába.

Másodszor azokat a könyveket hozom, amiket az Alexandra nagy őszi akciójában vettem és ezzel már majdnem teljes az Ulysses Moore sorozatom, az utolsó rész hiányzik csak. *-* Jelenleg a negyediket olvastam még csak el, de valamiért úgy vagyok vele, hogy annyira elképesztően tetszik eddig, hogy csak szép lassan merem folytatni, hogy minél tovább kitartson ez a 12 rész. Az Én elmentem a vásárba című Ringató könyvet a kisfiamnak szántam, de kicsit csalódás volt a könyv, itt írtam is róla néhány gondolatot.

Végül pedig Szantii-val eldöntöttük, hogy megajándékozzuk egymást és az ő gyönyörű csomagját is ide szeretném sorolni, mert elképesztően örültem mindennek, amit benne találtam (de nem kellett volna ennyi mindent csomagolnod!! ^^')! Először is az ajándékkönyvem Kae Westa Napsötét című könyve volt, ami azért nagy boldogság, mert a kedvenc könyvem szerzőjének egyetlen olyan írása, amit még nem olvastam és már nagyon szerettem volna! ^^ Köszönöm! A rengeteg szuper apróságról pedig nem is tudom, hol kezdjem a litániát, talán a kilincsakasztó, igen, az valami elképesztően aranyos és imádom! :) Kaptam dínós!!! tollat, de még milyet! És hozzá még dínós papír lyukasztókat is, annyira aranyosak, ezeket még a munkámban is fogom tudni használni! :) A könyvjelzők is hatalmas öröm, mert mindkét könyvet nagyon szeretem! ^^ A csokik és a kávék mind el fognak fogyni, mert nagyon szeretem mind, egy tiramisus Boci már sajnos hiányzik is a képről, mert annak tegnap este neki estünk. ^^'  Csak most értem oda a levélhez, ami majdnem az egyik legfontosabb része számomra a csomagnak és nagyon örülök a személyesen írt gondolatoknak! *-* Az én levelem sajnos kimaradt, de legközelebb mindenképpen fogom pótolni. ^^ A New York-os ceruzának és a Nyitótáncos kis könyvnek is nagyon örülök, még nem olvastam ezt a könyvet, de ez majd biztosan meghozza a kedvemet hozzá. A Holle anyónak pedig azért örülünk Álmoskával nagyon, mert ugyan van egy ilyen mesekönyvünk, és imádja is a mesét, ebből adódóan már széttépte a könyvet és vastag celluxszal van megragasztva nem éppen művészi módon. Így most van egy hibátlan könyvecskéje az egyik szeretett meséjéből, ami remélhetőleg túléli ezt a korszakát, amikor még nem igazán tud vigyázni a könyvekre. :) Nagyon hálás vagyok ezekért a szépségekért Szantii és hogy ennyit fáradtál vele! ^^ Köszönöm!

A második könyves ajándékozásom

Megint egy szuper ajándékozáson tudtam részt venni, a Kincsmentő ajándékozáson, ami nagyon jó kezdeményezés a polcon porosodó könyveink új gazdára találásában, ugyanis én is egy kincset kaptam! ^^ Nagyon köszönöm @papeerzsepi a csomagot, mindenféle finomság volt benne és a képről sajnos már lemaradtak a 3in1 kávék, de azoknak rögtön nekiestem. :D Külön köszönöm a személyes üzenetet, ezeknek mindig nagyon tudok örülni. A tetoválást még nem használtam fel (nem nagyon jutottunk el strandra azóta), de jövő nyáron biztos, hogy kidekorálom magam velük. :) A szép jegyzetfüzet és a toll mindig jól jön, mert kisgyerekes anyukaként mindig van az ágyam mellett egy füzetke, hogy az aktuális ezer dologból legalább párat fel tudjak jegyezni. A csoki is igen hamar elfogyott... A könyv pedig... hát óriási pozitív meglepetés volt! Annyira jól esett ez a kis könnyed, kosztümös szerelmi történet, hogy azóta elhatároztam, beszerzem a többi részét is Miss Pym kalandjainak, nagyon köszönöm, hogy ezt a könyvet kaptam, mert valóban kincs volt nekem! :) ( Néhány szó a könyvről: https://moly.hu/konyvek/m-c-beaton-miss-pym-es-a-ramenos-marki/en-es-a-konyv/ribizli0414)
Örülök, hogy újra részt vettem egy ajándékozáson, ez is nagyon jó élmény volt! Köszönöm szépen még egyszer @papeerzsepi! Elnézést, hogy csak ilyen későn írtam róla karcot, de közben szerveztük az esküvőnket, ami szeptember végén lezajlott és a kisfiam mellett semmire nem futotta már. ^^'

Az első könyves ajándékozásom

Már régóta szerettem volna részt venni egy ajándékozáson a molyon és most szerencsére sikerült is. Nagyon jó dolog ajándékot kapni, de adni azt hiszem még jobb érzés volt. :) Sokat gondolkodtam, hogy mivel lepjem meg az ajándékozottamat, próbáltam olyan csomagot összeállítani, hogy a legnagyobb mértékben egyezzen az általa szeretett dolgokkal. Remélem, hogy sikerült örömet szereznem vele, de most arról szóljon ez a bejegyzés, hogy én mit kaptam Tőle, mert tegnap érkezett meg a csomag és nagyon örülök neki!! :)

A képen úgy látszik, mintha egy könyvet kaptam volna, a Vashercegnőt (aminek nagyon örülök, mert így tudom fogytatni a sorozatot), de nem ám, mert két könyvet is kaptam, a másik egy pendrive-on érkezett, amivel igazán sikerült meglepned kedves Molymacska és nagy boldogságot szereztél vele! Ebook-on T. C. Lang A lámpás nyomában című könyve érkezett, amit nemsokára rá is teszek az olvasómra. Nagyon köszönöm mindkét könyvet és hogy ennyit fáradtál velük!

A könyveken kívül még bőségesen meg volt rakva a doboz, imádom az üvegpoharat és a benne található illatos gyertyáknak nagyon finom illatuk van! A könyvjelzők mindig jól jönnek és most az ajándékozás különlegessége alkalmából, hogy egyedi dolgok is kerüljenek bele saját készítésű könyvjelzőket is kaptam. A csoki, kávé és tea telitalálat, nagyon köszönöm külön a teát, mert azt a kisfiam is fogja tudni inni. ^^ A matricákat pedig biztosan fel fogom használni a következő lekvárfőzésnél!

Nagyon köszönöm még egyszer Molymacskának ezt a szép és gazdag csomagot, nagy élmény volt így az első ajándékozásom! Remélem találkozunk még hasonló eseményen. :)

On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal?

Tyű, ez aztán urban fantasy volt a javából! Még nem olvastam olyan könyvet, ahol ennyire szélsőségesen két világ találkozott volna, de ez tette nagyon különlegessé a történetet. Bevallom, a fülszöveg egy kicsit félrevezetett, mert egy leginkább a lovagkorban játszódó történetre számítottam, ehelyett szó szerint szembe jött velem néhány scifi elem, a 4-es metró és még sorolhatnám. A történet dióhéjban:

Fülszöveg:

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt. 
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant. 
Bele lehet zúgni valaki állába? 
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. 
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni. 
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag? 
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását. 
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

A borítója meseszép, a kék virágok a tőrrel és a cím régies, kódexekben használt betűtípusa igazán odavonzza az olvasó szemét, és a fent említett félrevezetésem is itt kezdődött, ugyanis a borítón egy letűnt kort idéznek ezek a szimbólumok. Aztán ahogy közelebbről megnézi az ember lánya, a virágok között elrejtve megbújik egy dombornyomott EKG jel egy szívvel, ami így utólag már teljesen mást jelent számomra, mint először gondoltam. A borítóval kapcsolatban az írónő oldalán megtaláltam a terveket, és azt kell mondjam, hogy a végleges lett a legszebb. :) A többi ugyan sokkal inkább sejteti, amiben én a kezdetekben tévedtem, de így viszont igazán váratlan meglepetések értek és a történet "fantasyságát" is hűebben tükrözi a választott borító, mint a modernebb hatásúak. A borítótervező pályázat többi elemét itt lehet megtekinteni.

A könyv különlegességei közé az is hozzátartozik, hogy már az ajánlásnál elérzékenyültem, amikor a könyvet még el sem kezdtem. Annyira szép és megható ez a két mondat, hogy szeretném itt is megosztani.

Ajánlás:

Lányomnak, Annának

Két világ kalandora vagy, és már látom, hív a végtelen.

Kutasd fel a részecskefizika titkait, vagy álmodd papírra a Százvilágot,

de ne feledd, a legfőbb dolgod, hogy boldog légy.

A történetet három szemszögből olvashatjuk, Amon Dollond professzor, az apa, Mia Anne, a lánya és Kósza lovag szemein keresztül. Hatalmas szakadék volt emiatt a fejezetek között, hiszen időben és térben is nagyokat ugráltunk, de idővel sikerült megszokni.

Dollond professzor egy zseni, agykutató és talán nevezhetjük munkamániásnak is. Különös betegsége révén nem tud mit kezdeni az emberi érzelmekkel, így a párkapcsolatait és a nevelést is könyvek segítségével végzi. Eleinte nagyon unszimpatikus volt a karaktere, de a történet során ő ment át a legnagyobb személyiségfejlődésen. A két világ találkozásainak miértjeit leginkább az ő fejezeteiből ismerjük meg, a tudományos magyarázatokkal együtt.

Mia Anne tizenhat éves és apjával ellentétben ő nem tűnik zseninek. Helyette élné a fiatalok normális életét, igaz barátokat és szerelmet keresve, ám apja munkája miatt folyton új helyre kell költöznie, ami ebben nagyban meggátolja és megkeseríti amúgy is törékeny kapcsolatát az apjával. Édesanyját elvesztette, és a pótanyukák is sűrűn cserélődnek. Egy baleset miatt lebénult, de a gerincébe helyezett fémlapokkal nehézkesen, de újra tud járni, álmában viszont nem érez semmilyen fájdalmat. Igazán érdekes volt, ahogy külföldi szemén keresztül látta a magyarokat és jókat derültem a megállapításain. Kedves, szerethető karakter, erős és talpraesett lány a maga cserfességével, aki úgy kilógott álmai lovagkorának szereplői közül, mint elefánt a porcelánboltból.

Ám a sors mégis keresztezi útját Kósza lovaggal, akiről ódákat tudnék zengeni, ha bárd lennék, de így csak néhány mondatban megpróbálom bemutatni őt. Csavargó kisfiúként hatalmas igyekezettel mindent megtett, hogy lovag váljon belőle - nevét is innen kapta. A hűség, a becsület, a Rend szabályai mindennél fontosabbak neki, birtokol minden olyan erényt, amitől a lovag lovag.  Általában nagyon komolyan veszi magát, amíg meg nem ismerkedik Mia-val. :) Egy Bo nevű fekete lova van, aki teljesen Maximust juttatta eszembe az Aranyhajból, ugyanis reagál minden szituációra, akár egy ember és látványosan, sokszor viccesen érzelem kinyilvánít. Épp egy hatalmas csatából érkezik vissza sebesülten Kósza, ahol egy Hit nevű lovag az életét áldozta érte, amivel elképesztő történések veszik kezdetüket. Haldoklik, amikor összetalálkozik Mia-val...

A történet azért igazán egyedi, mert a karakterek és helyszínek egyáltalán nem klisések, nagyon érdekes volt olyan helyeken elképzelni az eseményeket, ahol már járt az ember. A karakterek nagyon ki voltak dolgozva, Dollond professzor világnézete is elképesztően jól átjött, látszik, hogy a betegségnek is alaposan utánajárt az írónő. Nagyon szeretem az első szerelmek történeteit és ezt ebben a könyvben gyönyörűen kibontakoztatva kapjuk meg, leginkább Kósza szemszögéből - mindig elvarázsol, amikor valaki egy pillantásnak, egy érintésnek megadja azt a valódi jelentőséget, ami jár neki, amikor ezeknek még hatalmas értéke van, és ezt sajnos a mai világunkban már nem sok helyen találjuk meg. Váratlan fordulatokban is bővelkedik a történet, sok "ellenséggel" és szörnnyel találkoztam már, de a könyvben feltűnő jelenségek abszolút az újdonság erejével hatottak.

Spoileres gondolatok

A történet egy pontján volt egy olyan érzésem, mint amikor kalapból kell kihúzni néhány szót és azokkal kell történetet írni (és ezt most a szó pozitív értelmében mondom): metró, anime, isten, dió, lovag... Aztán a Köszönetnyilvánításból kiderül, hogy az írónő mind személyes emlékekből, tapasztalatokból inspirálódott és ezeknek a szavaknak mind másodlagos jelentése is van számára, ami azt is mutatja, hogy csupa szeretettel készült a regény, az általa oly kedves helyszínek, tárgyak, élőlények bevonásával.
Kedvenc részeim, amik Kósza idejében játszódtak, azok közül is talán a fátyoltáncosok házában játszódó jelenetek. Ritka bensőséges pillanat volt, amikor a testével védte Kósza Mia-t, ezt milliószor újra tudnám olvasni. Azt hiszem, Max Irons személyében tökéletes Kószát avattam, és ezt a kis gif-et itt hagynám, mert ehhez a jelenethez illik. Csoda, hogy minden fátyoltáncos őt akarta? :D

Nagyon vicces jelenet volt még, amikor a Mondoconon Inuyasha szereplőinek mozgását kezdték el utánozni, gondolván ebben a világban így harcolnak az emberek.
Összességében egy nagyon kedves, néhol vicces, elgondolkodtatós könyv volt, ahol nálam győzött a mágia a technika felett, mert a szeretet a legnagyobb varázslat.

J. Goldenlane - Isteni Balhé

A könyvet olvasási válságra ajánlották nekem, és milyen jó, hogy megszereztem és elolvastam, mert meg is gyógyított belőle. :-)

Az olvasásom úgy kezdődött, hogy a régi kiadás hátoldalán elolvastam az írónő gondolatait a könyvről és így is tettem; elengedtem minden elvárásomat és belevágtam, mint Thani az éjszakába.

A történet egy felettébb nagyszájú, pimasz és kényszeresen hazudozó leányzóról(és ez ő lovagjáról) szól, akit jó néhány oldal után sikerült csak megszokni, mert azért nem egy átlag teremtés. A kényszeressége nem csak a hazudozásban, hanem mások értékeinek elcsenésében is megmutatkozik, de hát mit tudunk mi a nagyvárosi élet szabályairól, ha az embernek valahogy életben kell maradnia fiatal lányként, árván, minden nélkül.

Egyik hétköznapi csetepatéjába azonban közbeavatkozik egy igazi lovag, mellvérttel, pallossal, meg mindennel, amivel kell és megmenti Thanit - ismeretségük itt veszi kezdetét, ám Q nevű lovagunk nem is sejti, hogy ezzel a lánnyal jóval nagyobb gondot vesz a nyakába, mint az eddigi harcai összesen. Q nevével először nem békéltem meg, de ahogy megismertem a képtelen kalandjaikat, és közben azon gondolkodtam, hogy vajon miként hívhatnák másként (John vagy Thomas lovag?), rájöttem, hogy a Q úgy tökéletes, ahogy van. :) A nevekkel kapcsolatban még nagyon tetszettek Thani névadásai az állatoknak, egyszerűen minden alkalommal mosolyogni való volt, ahogyan lelkesen emberszámba vett minden állatot és kommunikált velük a maga módján. Minden tiszteletem Szöszmöszé, aki végig tudta élve kísérni Thani csapongásait.

A két főszereplő abszolút ellentétei egymásnak, és ezt a váltott szemszög igazán jól kidomborítja. Thani verzióin talán többet nevettem, de Q nézőpontjai is tartogatott sok vicces esetet, mert humorból aztán akad bőven! A romantikát keresőknek ez a könyv nem tartogat ugyan szirupos jeleneteket, de megismerve a két szereplőt ezt mind el lehet fogadni, és a sok kaland, a humor ezért mind kárpótol, már ha ezért kell kárpótolni valakit.

Kettejük szent küldetése Frej-jah dicsőségére állt ugyan a történet középpontjában, ami egy sárkányölést jelentett, én mégis az eközben zajló kisebb nagyobb balhékat jobban élveztem. A történet legutolsó "poénjánál" már fogtam a fejem, de az még nagyon kellett oda és fel is tette az i-re a pontot. Könnyed, szórakoztató történet volt, nem akar több lenni, mint ami és ez nagyon szimpatikus. Minden remekül ki lett találva és a főszerep a szórakoztatásé volt, amit teljesen meg tudtam élni, és ezt nagyon köszönöm a kedves írónőnek! ^^ Az egyetlen negatívum, amit fel tudnék hozni, az az elképesztően kicsi betűtípus, ami többször megkönnyeztette a szemeimet az erőlködéstől, de az újabb kiadásnál már biztosan gondoltak erre is. Ez volt az első könyvem J. Goldenlane-tól, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó!

J Goldenlane

Isteni Balhé

Beholder Kiadó, 2001
256 oldal

Mary E. Pearson - Az árulás csókja

Kiadó: GABO

Kiadás éve:2015
406 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória

A kisbabám melletti három napos olvasási sebességem is mutatja, hogy ez a könyv bizony nagyon tetszett! Minden szabadidőmet erre szántam, annyira magával ragadott a történet.

Nézzük, mi kell egy igazán izgalmas, kalandos, romantikus középkori történethez:

Végy egy bátor, merész, szókimondó hercegnőt, adj hozzá két jóképű, titokzatos férfit, egy kanál romantikát, csipetnyi humort, egy nagy adag gyönyörű tájleírást, csodás helyeket, színeket, fűszereket és az egészet nagyon, de nagyon alaposan kavard össze. És kész is. :)

A könyv sokáig pihent a polcomon és ezidáig csak a borítóban gyönyörködtem, mert azt valljuk be, hogy gyönyörű lett. Nem lehet úgy elmenni mellette, hogy az ember ne gondolná azt, hogy igen, ezt el kell olvasnom! Azonban nem csak a borító ennyire megkapó, és elragadó (igen, talán ez a legmegfelelőbb kifejezés), hanem maga a történet is.

Adott két királyság, Morrighan és Dalbreck, akik a köztük lévő, évszázadok alatt felgyülemlett feszültséget egy elrendezett házassággal kívánják orvosolni, méghozzá úgy, hogy Morrighan Első Leányát, a főszereplő Liát hozzá kívánják adni Dalbreck hercegéhez.

Lia, aki három fiútestvérével nőtt fel, és ezalatt az idő alatt a fiúkat is meghazudtoló módon minden játékban, csínytevésben részt vett, arra kényszerül, hogy érdekházasságot kössön egy számára idegen és valószínűleg köpcös, csúnya herceggel. A lányt nagyon bántja, hogy így rendelkeznek felette; sosem ismerheti meg az igaz szerelmet és a szabadságot, így kiötöl egy szökési tervet szolgálója, Pauline segítségével és az esküvő előtt nem sokkal megszöknek a királyi udvarból. Előtte azonban a sosem kedvelt kancellár szobájából elcsen néhány értékesnek vélt könyvet, amik titokzatos módon nincsenek leltárba véve a királyi kincstárban és még egy gúnyos üzenetet is jól otthagy a fiókban.
A szökés után természetesen nagy a felfordulás. Míg a két lány kiválóan álcázva szökésük nyomait vígan menekülnek a nem kívánt kötelesség elől, a két királyság közt épphogy kialakult gyenge szövetség széthullik és egy harmadik, Venda királysága is megélénkül a hírre, aki miatt a házasságnak meg kellett volna köttetnie.

Mindig szívesen nézem a történethez készített címereket, és ez most sincs másként, főleg, ha a mintáknak jelentőségük is van. Jelen esetben az esküvői előkészítés része, hogy a menyasszonynak festenek egy tetoválást a hátára. A tetoválás egy indákkal körülvett oroszlánt ábrázol, amely a morrighani és a dalbrecki címer egyesüléséből születne. Ezek a tetoválások idővel lekopnak, ám Lia hátán rejtélyes módon az indákkal körülölelt mancs része hetekkel később sem akar eltűnni...

A történethez visszakanyarodva a lányok elérnek Terravin falujába, ami Pauline szülőfalva. Itt egy régi ismerős fogadójába szegődnek és az új élet reményében itt vállalnak munkát felszolgálóként, konyhai kisegítőként. Muszáj elmondanom, hogy az itt játszódó részek voltak a kedvenceim. A városkát annyira megszerettem a maga színességével, a fogadó ételeivel, és a közelgő ünnepségre való előkészületekkel, hogy szívesen odaköltöztem volna. A barátságos tengerparti gyöngyszem valódi színfoltja volt a történetnek, egy ideig vidám és idilli környezetet teremtett a lányok új életéhez. 

"Az öblöt körbeölelő dombokon ülő házak és üzletek mind más színben pompáztak, volt köztük ragyogó kék, cseresznyepiros, narancssárga, orgonalila, citromzöld – az egész úgy festett. mint egy óriási, színpompás, drága gyümölcsöstál, a mélyén a tengerrel, amely az erdő sötétzöld markában egyensúlyoz."

A fogadóban barátokra és segítőkre lelnek, már minden megoldódni látszik, amikor két rejtélyes ifjú tér be a fogadóba. Egyikük Dalbreck hercege, aki azért indult útnak, hogy megnézze magának, ugyan ki az a hercegnő, akinek volt mersze faképnél hagyni őt az oltárnál, a másik pedig egy orgyilkos, akit azért küldtek, hogy végezzen a hercegnővel mielőbb. A két férfi szemszögét a könyv elejétől már nyomon követjük, habár nagyrészt Lia mesél, Rafe és Kaden szemszögéből is megismerhetjük a történetet. 

A szálak a fogadóban futnak össze és ha eddig kalandos is volt a lányok útja, most válik igazán izgalmassá. Egyik férfi sem ilyen hercegnőre számított és ez megnehezíti mindkettejük célját, habár egymáséiról mit sem tudnak. Ugyan rengeteget titkolóznak egymás előtt mindhárman, mégis kezdik megismerni egymást és Lia egyikük számára sem marad közömbös. Igazán aranyos és vicces jelenetekbe botlunk a történet ezen részén, ahol kvázi versenyzik egymással a herceg és az orgyilkos (még így leírva is mulatságos kicsit), és egyikük iránt Lia is szerelemre lobbanni látszik. 

"Talán száz módja is van, hogy az ember szerelembe essen."

Ám a felhőtlen boldogság nem tarthat örökké. Egy váratlan támadó és egy még váratlanabb közeli haláleset arra a döntésre juttatja Liát, hogy nem bújhat el a felelőssége alól, vissza kell térnie a királyságba és nem hagyhatja, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Ám ezt az orgyilkos sem hagyhatja... Innen sokkal sötétebb hangulatúvá és keserűvé válik a történet, kiderül, hogy ki kicsoda valójában és Liának egyre kevesebb az esélye arra, hogy rendbe hozza a királyságok közti zűrzavart, hiszen a baj már megtörtént és a helyzet az ő elrablásával csak rosszabbodik.  

Elkezdődik a hajsza az idővel, hiszen a herceg meg akarja találni az elrabolt hercegnőt, Liának fogy az ideje, hogy meg tudjon szökni és hogy időben meg tudja fejteni a kancellártól lopott titkos könyvek szövegeit. 

A történet nagyon erős befejezéssel zárul. Még a könnyedebb részeket is megtörték a könyvben végig megjelenő ősi mondák, énekek szövegei, amik szinte előrevetítették a könyv végének hangulatát; a második rész komorabb, baljósabb előszeleit.

Összességében nagyon élveztem az egész történetet! A színek, hangulatok és érzelmek teljes skáláját bejárhattuk a szereplőkkel együtt, hiszen nagyon sok mindent megéltek. Erősek voltak a mellékszereplők is, és a két férfi között sem tudnám letenni a voksomat - mindkettőt megszerettem.

Pihentetem még a történetet a második rész előtt, elmerengve még egy kicsit Terravin utcácskáin, mert érzem, hogy a második részben már ennyi könnyedségre nem számíthatunk.

Elragadó és nagyon szerethető történet! ^^

"Elfordultam, végigpillantottam a szélben reszkető füvön. 

- Mindössze annyit mondanak nekem, hogy semmi sem tart örökké. Még a nagyság sem.

- Valami mégis.

Szembenéztem vele.

- Igazán? És mégis micsoda?

- Az, ami számít."