Elérkeztem a sorozat 11., tehát utolsó előtti magyarul kiadott részéig és kicsit fáj is a szívem emiatt. Másrészről viszont nagyon boldog vagyok, hogy megismerkedtem ezzel a méltatlanul kevéssé ismert sorozattal, mert számomra hatalmas élményeket jelentett mindegyik része és abszolút kedvencemmé vált. Nem írtam még blogbejegyzést egyik részről sem - ezt is a Habos kakaó klub miatt írom -, mert annyira szövevényes a történet, hogy csak sok spoilerral együtt lehetne, de néhány gondolatot megemlítek most a sorozatról, hátha megjön a kedvetek hozzá.
Pierdomenico Baccalarioval e sorozat kapcsán ismerkedtem meg, és mivel szerencsére többet is magáénak tudhat, így nem ez lesz az első és utolsó, amit a tollából olvashatunk. Olaszul azt hiszem 15 rész jelent már meg ebből a sorozatból, és az Alexandra gondozásában 12 rész jelent meg eddig magyarul, de tovább sajnos nem folytatják. Szinte az összes könyvéről elmondható, hogy az a fajta igazi ifjúsági kalandregény, amit még nem érintett meg a mai kor divatos erőszakossága és brutalitása, fiatal 12-13 éves szereplői kisebb csapatokban élik át a rengeteg kalandot, akik között barátságok, szerelmek szövődnek, de ezek is a "régimódibb", lassan kialakuló, épphogy bimbózó és tiszta érzelmeket tükrözik vissza. Az Ulysses Moore-ban nincsenek vámpírok, alakváltók, meg mindenféle szintén divatos lények, de akikkel találkozunk, ők valóban egyediek. Talán ez tetszik a leginkább ezekben a könyvekben, hogy nem követ semmiféle divatot, mégis valami egészen újat ötvöz a "hagyományos" rejtély és rejtvényfejtéssel, és az időutazással, amivel talán nem árulok el nagy spoilert, mert már az első rész az Időkapu címet kapta.
Főszereplőink egy testvérpár Jason és Julia, akik Londonból költöznek ki egy eldugott vidéki falu régi villájába, majd szép lassan felfedezik a ház, majd a falu titkait egy helybéli barátjukkal, Rickkel együtt.
Iszonyú jól fűzi a szálakat az író, mindig valami újabb titokra derül fény, miközben számos új hellyel és emberrel ismerkedünk meg a kalandok során. A könyv szerkesztése is annyira egyedi - legalábbis én még ilyet nem láttam ifjúsági regényeknél -, hogy az író mint fordító jelenik meg a könyvekben, így gyakorlatilag a könyvek írója maga Ulysses Moore, akinek a kilétére is a sokadik résznél jövünk csak rá. Az első 6 rész után van egy kisebb lezárás, amit új szereplők bevezetésével fűz tovább a szerző. A könyvek elején található e-mailekkel, kiszólásokkal, a valóságos helyeken játszódó részekkel és azzal a zseniális megoldással, amivel az első hat részt a továbbiakhoz kapcsolja annyira valóságosnak tűnik minden, amit olvasok, hogy nem is kételkedem benne, mindez létezik.
Több ellenséggel is meg kell küzdeniük a gyerekeknek ezalatt a 12 rész alatt, és én voltam a legjobban meglepve - hogy egy kicsit a Hamvak kertjéről is szóljak külön -, hogy a 11. résznél még egy teljesen új, eddig nem látott ellenség jelenik meg, így a sorozat utolsó előtti részét éreztem az első igazi átvezető résznek, szóval nem is tudom, mire számítsak az utolsónál, de az biztos, hogy felül fogja múlni a várakozásaimat, ahogyan eddig is tette.
A borítókról még nem beszéltem, és egyáltalán a kivitelezéséről, pedig valami csodálatosak. A védőborítók az adott rész helyszínét tükrözik általában, de ha levesszük, egy gyönyörű, teljesen réginek tűnő, borítóján kézírással naplókat találunk, és egyik sem egyforma. Vannak egyszerűbbek és díszítettebbek, az egyik rész védőborítója pedig további különlegességeket rejt (amit a vastagságából tudtok kitapintani), de nem árulom el, hogy melyik és hogy mit. ;)
Aki szereti a rejtélyekkel teli, nyomozós, utazós, titokfejtős könyveket, azoknak teljes szívből ajánlom a sorozatot. Az ingerküszöbe a történetnek nem feszegeti a mostaniak határait, mialatt azt értem, hogy nincs vér, erőszak, minden részben halál és hasonlók (ezt személy szerint nagyon díjaztam), de helyette visszavisz minket gyerekkorunk kincskereső játékaihoz, izgalmához, a képzeletünk felszabadításához, amiket nem feltétlenül kell felnőttként nélkülöznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése